Rebrov hívta a Fradihoz, de aztán elfelejtett szólni neki
Dolgozott a görög Panathinaikosznál és az orosz Szpartak Moszkvánál is
Büszke
Ifjú Szergej Kuznyecov érzékeli, a nemzeti együttes remeklése az Európa-bajnokságon felértékelte a magyar futballt
BUDAPEST — Harminckilenc évesen nagycsapatnál dolgozni, az orosz Szpartak Moszkva vagy a görög Panathinaikosz kispadján ülni több mint rang. Ifjú Szergej Kuznyecovnak mindez már megadatott, ám most mégsem újabb sztárgárda hívására vár: itthon szeretné megmutatni, milyen a látványos, korszerű futball.
Ízig-vérig fradista. S nem csak azért, mert az édesapja, Szergej Kuznyecov a kilencvenes években meghatározó játékosa volt a zöld-fehéreknek. A fia is magára húzhatta a legendás FTC-mezt, mi több, végigjárta a szamárlétrát, hétesztendős korában kezdte, aztán eljutott a nagycsapatig, ahol bemutatkozhatott az NB I-ben, még Csank János vezetőedző irányítása alatt.
– Kétlaki életet élek, hol Odesszában vagyok, a gyönyörű ukrán feleségemmel, valamint a tizennégy és kilencesztendős fiaimmal, hol pedig Budapesten – mesélte Kuznyecov. – Néztem az Európa-bajnokságot, kalapot emeltem az ukránok előtt, a csapatból több játékossal is dolgoztam korábban, de az igazi élményt és élvezetet a magyar válogatott játéka jelentette számomra. Tökéletes reklám volt az Eb a magyar futballnak, érzékelem, hogy több tisztelettel beszélnek rólunk...
Rólunk – mondta ifjú Szergej Kuznyecov. Merthogy orosz nemzetiségű, de magyar állampolgár.
– Arról álmodtam, hogy a Fradiban leszek híres futballista. Aztán Csank János be is dobott a mély vízbe. Ám akkor jött a váltás a klubnál, mind a kispadon, mind a tulajdonosi körben, és egyre több külföldit szerződtettek, én pedig vándorútra mentem – emlékezett vissza. – Nyertem bajnoki címet Fehéroroszországban, voltam gólkirály Moldáviában, pályára léptem Oroszországban és Ukrajnában, ahol még a válogatott kerettagságig is eljutottam. Aztán jött egy súlyos sérülés, és harminckét évesen már az járt a fejemben, miközben a kórházi ágyon feküdtem keresztszalag-szakadás után, hogy edző leszek. Sikeres edző!
S valóban pillanatok alatt felfedezték a hat nyelven beszélő trénert. Dolgozott több klubnál, bizonyította a tehetségét, amikor Oleg Kononov azt mondta neki: „Szergej, gyere velem a Szpartakhoz!”
Majd jött a görög kaland.
Sikeres volt Szerhij Rebrov (mutogat) azt mondta Kuznyecovnak, hogy szüksége van rá, de aztán mégsem számított rá a stábjában, így kimaradt a bajnoki címek megszerzéséből, az Európaliga és a Bajnokok Ligája főtáblás szerepléséből
– Bölöni Lászlóval egy spanyolországi edzőtáborozáson ismerkedtem meg. Hosszú órákat beszélgettünk. Amikor kinevezték a Panathinaikosz élére, azonnal hívott Athénba. Tizenkettedik helyen vettük át a csapatot, és nem sok hiányzott, hogy a dobogón végezzünk. Ötödikek lettünk, de a nyáron elköszöntek tőlünk – mondta a szakember. – Rengeteg tapasztalat van mögöttem, ezt nagyképűség nélkül állítom. Érdeklődnek irántam különböző országokból, de én a legszívesebben Magyarországon dolgoznék. Gyors, korszerű támadófutballal megajándékozni egy szurkolótábort, ez az, ami izgat. Az álmom majdnem teljesült: amikor Szerhij Rebrovot kinevezték a Fradi élére, egyszer találkoztunk Moszkvában, s akkor azt mondta, jöjjek az FTC-hez. Lelkes voltam, hogy aztán a folytatásban mindez alaposan lelohadjon. Rebrov ugyanis később már magyarázkodott, és hiába vártam, hogy másodszor is felhívjon...