Vesztésre állnak a fehér cápák
„Ha a cápa szája tátva/torka odvas, rémes lyuk/de rémesebb ám MacHeat kése/ bár e kést nem láthatjuk” – énekli Bicska Maxi A háromgarasos operában. Idestova fél évszázada, hogy a nagy fehér cápát Steven Spielberg rászabadította a világra. Azóta is a hideg
Tavaly 129 cápás incidens történt – provokált vagy nem provokált támadás –, ebből tizenhárom volt halálos kimenetelű. A „falatozásban” a nagy fehér cápa jár az élen, őt követi a tigriscápa, a bikacápa, a szürke dajkacápa, a makrélacápa, a kalapácsfejű cápa, valamint a kék cápa. A legveszélyesebb vidék a floridai térség, valamint Ausztrália déli partjai.
A legtöbb baleset abból adódik, hogy az emberek hajlamosak elfelejteni, a tenger nem úszómedence, nem ajánlatos mélyen beúszni. A cápa ugyanis nem tud különbséget tenni mondjuk a fóka és az ember között, egyszerűen csak a zsákmányt látja. Ami a tengerben él és mozog, mind potenciális eleség a számára. Az összezáródó félelmetes állkapcsok közül – egy átlagos, kétméteres cápa harapása négyzetcentiméterenként három tonna erővel hat! – legtöbbször nincs menekülés. Chuck Anderson amerikai tritlonista különösen szerencsésnek mondhatja magát, hiszen négy cápatámadást is túlélt.
Igaz, a legutóbbi a jobb karjába került. Anderson azonban mégsem haragszik: „ő éhes volt, és én kerültem az útjába. Ő volt otthon. Ennyi.”
A cápákról megoszlik a szakemberek véleménye. A nagy fehér cápa 1996 óta van a veszélyeztetett, kihalófélben lévő fajok listáján, mások szerint ezt semmi sem indokolja. A cápavadászok meggyőződése szerint mindez maroknyi embernek állt érdekében, akik nagy hasznot húznak a filmezésükből. Egyesek szerint a hatóságok is ludasak ebben, mert eltitkolják milyen veszélyesek, és a cápatámadások nagy részét elhallgatják. Az ausztrál Vic Hislop azt állítja, évente több száz ember esik áldozatul a tengerek gyilkosainak.
De mi a helyzet fordított esetben? Évente világszerte mintegy húszmillió, különböző fajhoz tartozó cápát ölnek meg. A halászok a halállomány védelmében gyilkolják, illetve fogyasztás céljára fogják ki őket – az uszonyuk kedvelt csemege –, a cápavadászok megszállottságból ritkítják népességüket: kihívásnak tekintik a küzdelmet. Ennek következtében, ami több mint százmillió év alatt nem sikerült a természetnek, az sikerült az embernek az elmúlt évtizedek alatt.
A gátlástalan gyilkolásnak köszönhetően cápafajok sora tűnt el, vagy jutott a kihalás szélére. Pedig a cápa fontos szerepet tölt be a táplálkozási láncban, a tengerek tisztántartásában, egyes halfajok túlnépesedésének megakadályozásában. Ha nem lenne cápa, annak viszszavonhatatlan és beláthatatlan következményei lennének.