Vona Gábor: cikinek találom korábbi önmagam
A Jobbik lemondott elnöke rendezvényeket szervez és tanácsokat ad
Őszintén beszélt hibáiról, felelősségéről és lelkiismeretfurdalásairól Vona Gábor a Blikknek adott interjújában. A Jobbik választási veresége után 2018-ban lemondott egykori politikus azt sem tagadja, hogy bizony a megélhetés sem olyan könnyű számára, mint egykoron
BUDAPEST — Sok mindent szégyell, de semmit nem bánt meg, egy rajongója öngyilkossága miatt azonban mind a mai napig furdalja a lelkiismeret Vona Gábort, aki a Blikk Volt egyszer egy politikus sorozatának legutóbbi vendége volt.
Már több mint három év telt el azóta, hogy a 2018-as választási vereség után lemondott a Jobbik vezetéséről és hátat fordított a pártpolitikának, azóta könyvet írt, vlogot indított, közéleti beszélgetésekre jár, létrehozott egy alapítványt és alapított egy céget, amivel egyebek mellett rendezvényeket szervez és marketingtanácsokat ad. Ám, mint mosolyogva megjegyezte, Vona Gábor névvel piaci alapon nem egyszerű megélni.
„Nem keresek annyit, mint politikusként, azt az egzisztenciát fel kellett adnom, ami frakcióvezetőként volt” – ismerte el.
Még a „néppártosodás” előtti időkben az általa vezetett, militáns stílusú Magyar Gárda miatt kapott számos bírálatot.
– Sokak számára a Magyar Gárda emléke egy szélsőjobboldali szabadcsapat,
ami a magyarországi cigányság és zsidóság, és úgy általában a kisebbségekkel szemben jött létre. Ez nem igaz: a gárda Gyurcsány Ferenc 2006os eseménykezelésének reakciójaként jött létre – idézte fel Vona, aki abban érzi a felelősségét, hogy csomó náci, nyilas csapódott hozzájuk, és nem szűrték a jelentkezőket.
Szóba került, hogy noha a korai Jobbik kedvenc témája volt a „cigánybűnözés”, Vona
Caramelnek drukkolt a 2005ös Megasztárban.
„Másnap miért nem állt ki és mondta azt, hogy láttátok Caramelt, milyen baromi jó volt?” – utalt az érezhető kettősségre Szirmay Dávid főszerkesztő-helyettes.
– Az a döbbenet, hogy de. És nem is Caramelnél, hanem Gáspár Lacinál, amikor elénekelte a Homok a szélbent – reagált Vona, hozzátéve, soha nem az volt az álláspontja, hogy aki cigány, az bűnöző.
– Nagyon sok mindent szégyellek, de semmit sem bánok. Nem szeretem visszanézni a korábbi önmagamat, mert cikinek találom – fogalmazott Vona.
Amikor 2010-ben bejutott az Oszággyűlésbe, egy pszichés zavarokkal küzdő fiatalember folyton ment utána, ő pedig próbálta zavarodottan rövidre zárni ezeket a találkozókat.
– Egyszer csak elmaradozott, kiderült, hogy öngyilkos lett, belevetette magát a Dunába, nem messze a parlamenttől. Nyilván nem miattam, de utólag azt éreztem, hogy egyszer megölelhettem volna szerencsétlent, vagy meghívhattam volna egy üdítőre – mondta.