Nagyanyáink idején más ízekben dúskáltunk?

Számos olyan íz és zamat van, amire azt mondjuk, hogy az már a múlté. Ilyen például a ma kapható görögdinynye íze. Megváltozott. A magyar dinynye édes, a piros- vagy sárgabelű színe intenzívebb, mint régen, azonban a zamata, a jellegzetes dinnyeíze nem olyan intenzív, mint 50-60 évvel ezelőtt. Az okokat is tudjuk. Napjainkban más módszerrel állítják elő a palántát, mint a nagyszüleink korában. Akkor ugyanis a homokon termesztett dinnyét köztesben termesztették. Nem volt jellemző a bakhátas dinnyeföld. Más volt a vetőmag is. A gazdák maguk szelektáltak, a saját szempontjaik szerint. Abból a dinnyéből tették félre a jól beérett magvakat, amelyiket a legédesebbnek, a legvékonyabb héjúnak, a legillatosabbnak találtak. Fészekbe, bokorba, egyszerre több magot vetettek, 5 cm mélyen a földbe. Alá a gödörbe még érlelődő és meleget adó, istállótrágyát tettek.

Manapság hibridmagokat vetnek, vagy ami ennél is korszerűbb, oltott palántát ültetnek (tök alanyra oltják a görögdinnyét, mert a gyökere erősebb, több vizet és tápanyagot képes felvenni). Dinnyeföldön előnyösebb, mert ellenálló a betegségekkel szemben, és 5-6 évig ugyanazon a parcellán termeszthető. Az oltott palánta jobban tűri a hideget is, így fóliával védve korai primőrtermést biztosít. Előnye még a dinnyeföldeknek, hogy ha nincs a közelben uborka, cukkini vagy sütőtök, akkor a méhek virágzáskor csak a dinnye virágporával porozzák be a táblát, nem keresztezik más kabakosok virágporával.

Hasonló a helyzet az uborkával is. Régen gyakori volt a keserű fürtös uborka vagy a kesernyés utóízű padlizsán. Ma már gondos szelekcióval ezeket a kellemetlen ízeket kiküszöbölik. Sajnos vele együtt a zamat- és illatanyagok is csökkennek.