Húzd, ki tudja, meddig húzhatod!
▶ Olyan sokan hagyják el a pályát, hogy végleg vége lehet a cigányzenének
BUDAPEST — Másfél évszázad után új értelmet nyert Vörösmarty Mihály verse. „Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, mikor lesz a nyűtt vonóbul bot” – sok cigányzenésznek le kellett tennie a vonót, és elmentek ételfutárnak, biztonsági őrnek, sofőrnek, miután a járvány miatt munka nélkül maradtak. Elmaradtak a külföldi turisták, Budapest éttermei csendesek, a tulajdonosok pedig nem tudják, mire számítsanak a negyedik hullám küszöbén, ezért kilátástalan a muzsikusok helyzete.
– A legnehezebb épp ez a bizonytalanság – magyarázta Kiss Róbert Richárd turisztikai szakértő. – Bár itthon elég hamar nyithattunk, nemzetközi szinten sok helyen a mai napig korlátozások vannak. Senki sem tudja, mikor ér véget a járvány, éppen ezért mindenki óvatos a kiadásokkal, ami érinti a munkaerőt és a szórakoztató elemeket.
A szakértő szerint a fővárosi turisták 93 százaléka külföldi volt a pandémia előtt, legtöbbük Angliából és Németországból érkezett, de voltak kínai, amerikai, orosz turisták is. – A kifejezetten külföldiekre specializálódott vendéglátóhelyek közül sokan ki sem nyitottak. Bár mostanra már van mozgás, még mindenki bizonytalan – fejtette ki.
Beke Farkas Nándor, a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke szerint a roma zenészek többnyire pont a drágább, főként külföldieket célzó éttermek előadói voltak, így sokan közülük munka nélkül maradtak.
– A bizonytalanság miatt kevesen tartották meg a fellépő zenekarokat – mondta a muzsikus. – Bár a magyaroknál jobban senki sem szereti a cigányzenét, legtöbbször olyan éttermekben adtunk elő, amelyek a külföldi vendégekre összpontosítottak. A külföldiek pedig előszeretettel keresték ezeket a helyeket, hiszen a magyar cigányzenének olyan híre van, mint Puskásnak, a csárdásnak vagy a gulyásnak. Nagyon szeretik a muzsikánkat, és azt, amilyen szabadságot, hangulatot teremtünk. Tudják, hogy az operettől kezdve a dzsesszig bármit kérhetnek, több nemzet dalait is fejből el tudjuk játszani. Ez egy isten adta tehetség – mosolygott az 50 éve vendéglőkben zenélő veterán.
Nándornak nehezen ugyan, de sikerült átvészelni a pandémiát.
– Többfős zenekarokra oszlottunk, és így a zárás alatt és azután is bejutottunk éttermekbe zenélni. Közben hangfelvételeket készítettünk, nyitáskor pedig újra élő közönség elé állhattunk. A munkánkért a magyar állam fizetett, így a vendéglősök a bizonytalanság ellenére beengedtek minket. Tudomásom szerint csak 200 muzsikusnak adatott meg ez a lehetőség – árulta el. Hozzátette: ennek ellenére sokan letették a vonót, és beálltak ételfutárnak, biztonsági őrnek vagy sofőrnek.
– A jövőben is bízunk az állam segítségében. Reméljük, a társaink is vissza tudnak térni a zenéhez, amire az életüket tették fel – bizakodott.