Próbálj meg lazítani!

Nehéz tudomásul venni, hogy az idő ellenünk dolgozik. Minél idősebb az ember, annál makacsabbul áltatja magát, hogy mit sem változott: az ötödik ikszben is képes mindarra, amire húszévesen, sőt...

Magam is szembesültem vele, hogy a test bosszút áll, ha megfeledkezem a koromról. Három évtized után folytattam a tizenévesen méltán derékba tört asztaliteniszezőpályafutásomat. Az hagyján, hogy a régen olajozott mozdulatok sokszor suta hadonászások lettek, a háló megnőtt, a labda összezsugorodott és az ellenfél térfele homályba veszett. Ennél fájdalmasabb volt, hogy előbb a csuklóm, majd a térdem, végül a vállam és a könyököm jelezte: no sport. Végül már hadirokkantnak éreztem magam, így számomra megváltásként érkeztek a járványintézkedések, amelyek véget vetettek a bajnokságnak. Azóta makkegészséges vagyok.

Schobert Norbit is becsapta, hogy a lélek lassabban öregszik, mint a test. Hitte, hogy az acélos izmok sosem rozsdásodnak, az akarat mindent legyőz. Pedig ideje megfogadnia Hofi Géza tanácsát: Próbálj meg lazítani!