Bohóc nagypapa vagyok
Szilágyi Tibor 79 esztendős lett ▶ A 80. évébe lépő színész sajátjaként szereti a 21 hónapos Franciskát
BUDAPEST — Szilágyi Tibor ma ünnepli 79. születésnapját, és bár azt mondja, egyre jobban érzi a korát, szeretne még jó ideig a színpadon állni. Nevelt lányától, Orsitól született unokája pedig bearanyozza a mindennapjait.
– Csodálatos dolog nagypapának lenni, a 21 hónapos Franciska pedig egy tündér. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy fantasztikusan szép és okos baba, ha valami leesik a földre, már megy, és dobja ki a szemétbe – újságolta a Blikknek a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, aki a mai napig jóban van Orsi édesapjával.
– Van a kicsinek egy édesnagypapája is, és mivel még nem beszél, nem tudom, hogy fog majd szólítani, de én csak úgy emlegetem magam neki, hogy a bohóc. Ezt már nagyon is érti, és nagyokat vigyorog, amikor mondom neki, könynyen lehet, hogy így is fog szólítani. Ha kicsit nagyobb lesz, majd elmondom neki, hogy valóban ez a foglalkozásom – tette hozzá nevetve Szilágyi Tibor, aki nem tervez népes partit a születésnapjára.
– Egy hetet töltöttünk most el a családdal, ez hihetetlenül feltölt, a születésnapomat azonban otthon, szűk családi körben ünnepeljük. Tisztában vagyok a korommal, de a munkakedvem még a régi. Szeptemberben rengeteg előadással készülünk, ami sok elfoglaltság ugyan, de ez a hoszszú bezártság már elég volt. Azért igyekeztem hasznosan eltölteni az időt az elmúlt másfél évben is, naplót írtam, amiből talán egyszer könyv is lesz, ez még a jövő titka. De jó volt papírra vetni az akkori érzéseimet, és persze rengeteget nosztalgiáztam a színházról is. Ez az 56. szezonom, gyakorlatilag az egész felnőtt életem a színházról szólt.
Szilágyi Tibor elégedett a karrierjével, közel háromszáz szerepe során nagyszerű előadásokban, legendás partnerekkel állhatott színpadon.
– Nincs bakancslistám, nem is tudnék szerepet kívánni magamnak, hisz szerencsés ember vagyok, mindent eljátszhattam, amit szerettem volna. Rendezőként is sokat dolgozom, főként a veszprémi Petőfi Színházban, ahol legutóbb a Sírpiknik című darabot rendeztem. Sopronban pedig csoda dolgokat játszottam, szerepelek Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című darabjában és Márai A gyertyák csonkig égnek című regényének saját színpadi adaptációjában is. Nem tudom, meddig állok színpadon, azt szoktam mondani, hogy amíg van rám igény és szellemileg is ép vagyok, addig mindenképpen.