Kéz a kézben
Az egész világ lélegzet-viszszafojtva várta a pillanatot, amikor kitolták a műtőből a bangla- desi sziámi ik- reket.
Nagyon ritka, hogy ikrek összenőve szülessenek meg, hát még az, hogy sikeresen szétválasszák őket. Gyakorlatilag felér egy csodával, ha valakinek sikerül. A csoda aztán megtörtént. Egy magyar missziós orvoscsapat véghez vitte azt, amit előttük csak nagyon kevesen.
E nemes ügy alig pár nap leforgása alatt vált méltatlan viták középpontjává. Hirtelen már nem arról volt szó, hogyan fejlődnek a lányok, hol tartanak a koponyarekonstrukciós műtétek, hanem Szász Jánosról, a nála tartott házkutatásról, meg egy dokumentumfilmről, ami elvileg a lányok műtétjét mutatta volna be. Végtelenül kiábrándító „botrányról” volt szó.
Pedig Rabeya és Rukaya minden figyelmet megérdemel. Az orvosi csapat munkája lenyűgöző, de ne feledkezzünk meg arról a két kis csodáról, akik nap mint nap küzdöttek az életért. A kórházi ágyon, fájdalmak közepette, de kéz a kézben. Szétválasztva ugyan, de egymást igazán soha nem eresztve.
Azt mondják, Henriette-nek lehetetlen elrontani a jó kedvét: még akkor is vidám, amikor elveszik a melltartóját