Halva született, paralimpiai bajnok lett Illés Fanni
▶ Lábak nélkül született, az orvos győzködte az édesanyját, hogy mondjon le róla
TOKIÓ — Már az is csoda, hogy él: halva született, az orvosok azt tanácsolták édesanyjának, mondjon le róla, most vasárnap viszont felért a csúcsra, paralimpiai aranyérmet ünnepelhetett. Lenyűgöző történet Illés Fannié, aki a tokiói játékokon 100 méteres mellúszásban, S4-es sérültségi kategóriában győzött, s immár világ-, Európa- és paralimpiai bajnoknak is vallhatja magát.
Pedig 29 éve hajszálon múlt az élete. A császármetszéssel világra hozott Fanni halva született, újra kellett éleszteni. Lábak nélkül, kisebb tenyérrel és kevesebb ujjal jött a világra, orvosai pedig azt javasolták édesanyjának, felejtse el.
– Az anyukám kéthetes koromig nem is látott. Az orvos közölte, lábak nélkül születtem, valószínűleg szellemileg sérült vagyok, mondjon le rólam. Azóta kiderült, szellemileg teljesen ép vagyok. Szóval haza is ment a kórházból, de lelkiismeret-furdalása volt – mesélte az Indexnek a sportoló, aki így végül családjához került, és szerető, támogató környezetben nőtt fel.
Kétéves korában már műlábat kapott, majd 12 esztendősen orvosi javaslatra kezdett el úszni, miután gerincferdülést állapítottak meg nála. Négy évvel később már a pekingi paralimpián indult. 2017-ben újabb csapás érte, otthonában leesett a párkányról, könyökét megműtötték. Átkerült az S5ösből az S4-es sérültségi kategóriába. 2016-ban megvált a műlábaktól, s kerekesszékbe ült – ahogyan fogalmazott, azóta érzi magát teljes embernek.
Mostanra beérett a rengeteg elvégzett munka.
– A döntőben megpróbáltam olyan nyugodt maradni, amennyire csak lehet, és arra gondolni, hogy ez csak edzés vagy országos bajnokság. Előtte nem tudtam pihenni, ezért, mire délután visszajöttünk az uszodába, úgy éreztem, hogy összeesek, annyira fáradt voltam – mesélte Illés. – A döntőt addigra annyiszor leúsztam a fejemben, annyira felpörgettem magam mentálisan, hogy fizikailag fáradtam el benne. Aztán valahogy mégis összeállt. Az utolsó 25 méteren kinéztem jobbra és balra, és arra gondoltam, aki innen elveszíti, az meg is érdemli.