Már csak magamnak írok...
▶ Milliók énekelték a dalait, de már a világtól elvonultan él, koncertekre sem jár el
BUDAPEST — Olyan dalszövegeket írt, amelyeket álmunkból felkeltve is fújunk, hiszen megannyi sláger fűződik Adamis Anna nevéhez. Kerüli a nyilvánosságot, évek óta nem nyilatkozik. Ám most, a 78. születésnapján kivételt tett lapunkkal a zseniális dalszövegíró, költő, előadóművész.
Cipeljük magunkkal a gondolatait. Ülünk az autóban, a dugóban, sétálunk a városban, vagy csak egykedvűen nézünk magunk elé a lakásban és énekelünk félhangosan egy gyöngyhajú lányról vagy az álomarcú lányról. Esetleg a petróleumlámpáról. Telnek az évek, az évtizedek, és ezek a mondatok a gyönyörűséges dallamokkal együtt ott vannak bennünk. Adamis Anna maradandót alkotott. Olyan dalokat írt, amelyek generációknak jelentettek élményt és kapaszkodót. A megszámlálhatatlan díjjal kitüntetett dalszövegíró, költő, előadóművész augusztus
mint a Petróleumlámpa, a
Álomarcúlány, fantasztikus
30-án ünnepelte születésnapját.
– Nem szabad megijedni a
számoktól. Az idő múlását pedig
nem kell tragédiaként megélni
– mondta Adamis Anna. – Hetvennyolc
szál gyertya egy tortán,
s az ember elfújja egy pillanat alatt. Persze a család és a barátok ilyenkor keresik az embert, és ez jólesik. Kóbor János, Mecky is felhívott, felköszöntött, és beszélgettünk sok mindenről. A közös munkával eltöltött évekről, az Omegáról, a fiatalságunkról. Vannak, akik kérdezik tőlem, hogy teljes-e az életművem, nincs-e bennem bármiféle hiányérzet. Nos, azt nem tudom, hogy mindent kiírtam-e magamból, de az alkotói tevékenységemet teljesnek, kereknek érzem.
Szövegíróként több elismerésben részesült,
1970-ig az Omegának, utána az LGT-nek írt dalokat
Adamis Anna a Felvidéken született, a család legkisebb gyermekeként, és később Szentendrén nőtt fel. Rövid ideig jogászként dolgozott, aztán feleségül ment az Omega dobosához, Laux Józsefhez. A 60-as évek második felétől már ő írta a zenekar dalszövegeit. Később ő lett az LGT „ötödik tagja”, és az együttes legnagyobb slágereinek ő írta a szövegét. Adamis Anna mindig is zárkózott, a nyilvánosságtól távol élő ember volt, aki így jellemezte magát egyszer: „Olyan vagyok, mint a parázsló tűz, aki közelebbről néz, többet érez belőlem…”
Most, a születésnap kapcsán is visszafogottan nyilatkozott:
– Már régóta kerülöm a zajos világot. Nem járok koncertekre, bár azt tudom, hogy a dalok, amelyben közreműködtem, rendszeresen elhangzanak itt is, ott is, a szeretteim mindig mondják. Ha a munkásságomat valahol úgymond felhasználják, megjelenítik, felhívnak és engedélyt kérnek rá. Enynyi a kapcsolatom a zenei világgal. Pedig ma is alkotok. Inkább csak magamnak írok verseket. Nem a külvilágnak szánom ezeket, megőrzöm a szavak, a mondatok intimitását. Harmóniában élek, s ennél többet aligha kívánhatok… – fogalmazta meg a művésznő.