AZT GONDOLOM...

„Ajándékként tekintek a kényszerleállás alatti időre” Balázsovits Edit színésznő

▶ Izgatott a közelgő premier miatt?

– Igen, nagyon várom már, hogy bemutassuk a Vígszínházban a Szerelmek városát. A premier előtti utolsó két hét nagyon zsúfolt, reggel és este is próbálunk, a kettő között éppen annyi idő van, hogy hazarohanjak, egyek, de a férjem és a fiam nagyon helyesek, mert próbálnak segíteni, például nem hagynak kupit maguk után. Múltkor lerobbant az autóm, lemerült az aksi, a férjem odaadta az övét, este pedig kicserélte, ő így segített, hálás vagyok neki.

▶ Családja ott lesz a nézőtéren?

– A férjem s a fiam igen, ők mindig ott vannak, és szeretem is, ha látnak. Régen láttam a fiamon egyfajta csodálatot, varázsvilágként tekintett a színházra, ma már csak meglapogatja a hátamat, de ez rendben is van, hisz már kamasz. A szüleim nem jönnek, nem szeretnék elkapni a vírust, s én is nyugodtabb vagyok, ha nem mennek tömegbe.

▶ Jó, hogy hosszú kihagyás után újra dolgozhat?

– Természetesen igen, és bár mind a hárman átestünk a betegségen, könnyen megúsztuk. Ráadásul ajándékként tekintek a kényszerleállás alatti időre, mert sokat lehettem a családommal, gondoztam a kertemet, élveztem az otthon töltött heteket.

▶ Fia, Richárd érdeklődik a színészet iránt?

– A szüleim színészek, és mivel ismerik a szakma árnyoldalát is, szerették volna, ha nem ezt a pályát választom. A fiam bármit is csinál majd, én csak azt szeretném, hogy szeresse, és legyen benne sikeres. A színház amúgy nem érdekli, a filmezés viszont igen. Még csak 15 éves, van ideje dönteni, én pedig támogatom majd.