Kinek az írás-olvasás, kinek a számolás lesz neh ezebb
A hatévesek többsége alig várja a szeptemberi iskolakezdést. Nagy élvezettel válogatnak a papír- és írószerboltok termékei között. Boldogan viszik haza az új iskolatáskát, a mesehősökkel dekorált füzeteket, a színesceruza-készleteket.
Aztán eljön az október meg a november, és a kicsik egy részének nehézségei támadnak. Régebben ezekre a gyerekekre könnyen rásütötték, hogy buták, de ma már tudjuk, hogy ők valójában ilyen vagy olyan ún. részképességzavarral küzdenek, esetleg magatartászavaraik is vannak. És sajnos minden évben bekerülnek olyanok is az iskolába, akik erre még nem értek meg. Ezért nagyon fontos, hogy bármilyen el- vagy lemaradás esetén a szülő és a pedagógus akár pszichológusi segítséggel tárja fel a probléma gyökerét.
A részképességzavarral küzdő gyerekeknek az iskolában kell megkapniuk a speciális fejlesztést, tanulást segítő támogatást. Legismertebb csoportjuk az ún. „diszesek”, azaz diszlexiások, diszgráfiások, diszkalkuliások. Nekik az olvasás, az írás, a számolás okoz nehézségek.
KEVERI A BETŰKET
A diszlexia a leggyakoribb és legismertebb. A gyerek nehezen tájékozódik a térben, rendszerint kézügyessége is rosszabb a többiekénél, akadályozott a beszédfejlődése. Ha túl későn kezdett beszélni, előfordul, hogy még az iskolába kerüléskor is hibásan formálja a hangokat. Memóriaproblémái is lehetnek, képtelen tartósan odafigyelni. Nem ritka, hogy magatartászavara is van.
Alapos a gyanú a diszlexiára, ha nem szeret olvasni, a szövegértése gyenge, sorokat vagy betűket cserél fel, ha rosszul ragoz.
Bár már az óvodában is végeznek diszlexiaszűrést, előfordul, hogy csak az iskolában derül ki ez a részképességzavar.
MINT A MACSKA KAPARÁSA
A diszgráfia az írás zavarát jelenti, amely gyakran együtt jár a diszlexiával. Diszgráfiára akkor lehet gyanakodni, ha a gyerek írása olyan, mint a macskakaparás. Nehezen formálja betűket, nehéz számára az írástanulás. Ennek már óvodáskorban lehetnek előjelei: nem szeret rajzolni, színezni, mivel problémái vannak az ún. finommozgásokkal.
Görcsös ceruzafogás, betűtévesztés, csúnya íráskép egyaránt felvetik a diszgráfiát.
NEMHOGY A MATEK, A SZÁMTAN SE
A diszkalkulia a legkevésbé ismert tanulási nehezítettség. Ilyenkor a számolás megy döcögősen, avagy szinte sehogy. Ha sokáig bíbelődik a legegyszerűbb összeadással is, ha számokat cserél fel, vagy ha például nem képes megjegyezni fejben számolásnál a közbülső eredményeket, ha nyilvánvalóan nem képes megbirkózni a feladatokkal, és annak ellenére sem halad, hogy külön is foglalkoznak vele, akkor alighanem diszkalkuliás a gyermek, amelynek persze lehetnek fokozatai.
Már óvodáskorban a diszkalkuliára utalhat, ha a gyerek nem is érdeklődik a számok iránt és ha általában kerüli a mennyiségre utaló fogalmak (sok, több, néhány stb.) használatát.
AMI ELMÚLIK, ÉS AMI NEM
Szerencsére a részképességzavarok nagyon jól fejleszthetők. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket egyrészt felismerjék és kiszűrjék,
másrészt, hogy célzott oktatási segítséget kapjanak. A tananyagot természetesen ők is el tudják sajátítani, de ehhez sok esetben speciális oktatási módszerek szükségesek.
A részképességzavaros kisdiákokkal fejlesztő pedagógusok, logopédusok, gyógypedagógusok foglalkoznak iskolai különórák keretében, amelyeket az iskola biztosít. Míg a diszlexia és a diszgráfia viszonylag egyszerűbben fejleszthető, addig a diszkalkulia nehezebb dió. Teljesen sosem múlik el, és ez fontos lehet a továbbtanulás szempontjából. Szerencsére ma már vannak olyan középiskolák, amelyek befogadják az egyébként jó képességű diszkalkuliás diákokat. Hiszen attól hogy nehezen megy nekik a matematika, még príma magyartanár vagy éppen színművész válhat belőlük.
Nagyon lényeges, hogy minél hamarabb fejleszteni kell a „diszes” gyerekeket, ugyanis minél korábban ismerik fel a problémát, és minél korábban elkezdődik a gondozásuk, annál hatékonyabb lesz a fejlesztés, amely az esetek egy részében már óvodáskorban elkezdődhet.