Kulka János: Meg akarok halni! a telefont sem
Barátai hiába keresik, van, hogy veszi fel nekik. A színművész egyre mélyebbre sülylyed a depresszióba, szégyenérzettel küzd
BUDAPEST — Micsoda mélységek! Öt és fél évvel súlyos sztrókja és életmentő műtétei után elkezdte a visszakapaszkodást Kulka János, ám a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész nem titkolja, bár az elmúlt időszakban forgathatott is, mindennek ellenére padlóra került. Az afáziával, a sztrók után kialakult beszédzavarral küzdő művész nemrég arról beszélt, óriási lökést adott a gyógyulási folyamatban, hogy egy-két mellékszerep után A játszma című filmben főszerepet kapott, ám továbbra is csak birkózik a betegsége után visszamaradt nehézségekkel. A Marie Claire magazinnak sokkoló választ adott arra, mi jelenleg a leghőbb vágya.
„Meghalni” – mondta Kulka, akinek színházi és filmes feladatai egyaránt reményt adtak számára, hiszen az interjú is A játszma című film moziba kerülése kapcsán készült, de ezek csak ideiglenesen segíthettek neki abban, hogy kezelje a megváltozott hétköznapokat. Így ahelyett, hogy szép lassan helyreállna Kulka János fizikai és lelki egészsége, ráadásul arról beszél, három éve szerelmes is, nincs jól, és még mindig küzd a démonaival.
– Olyan, mintha lobotómiát hajtottak volna végre az agyamban. Idegennek érzem magam – kezdte, majd hozzátette: szégyelli magát. Talán ennek is köszönhető, hogy az információink szerint Kulka János az utóbbi években szinte teljesen leépítette a korábban széles baráti és ismeretségi körét, sőt új házba is költözött, mintha mindent ki akart volna iktatni az életéből, ami a régi, a sztrókja előtti énjére emlékeztetné.
Ám minden hiába, a fájdalom ugyanúgy megmaradt. Sőt Kulka arról mesélt, a logopédiai foglalkozásokat, valamint a terápiaként végzett tornát és festést is abbahagyta.
– A sztrók előtt nagyon nyitott ember voltam. Most a szégyenérzet miatt zárkózom be – árulta el Kulka János, aki saját bevallása szerint is depresszióval küzd, amely néha olyan mélyre viszi lelkileg, hogy akkor talán valóban a halált látná az egyetlen megoldásnak. – Küzdök. Dühös vagyok magamra. Reggel, amikor felkelek, még minden szuper. De ahogy múlik a nap, úgy romlik a kedvem.
Délelőtt fél tizenegykor már depressziósan ülök a kanapén – vallotta be a színész, aki arra panaszkodott, mindenki eltűnt körülötte.
A Blikk beszélt Kulka egyik színházi barátjával, aki elmondta: megdöbbent a művész halállal kapcsolatos gondolatain.
– Ő eddig erről a mi körünkben nem beszélt. Persze tudtuk, hogy nagyon ingadozó a hangulata, volt, hogy fel sem vette a telefont, mert épp nem akart senkivel beszélni, de utána mindig visszahívott. Sőt, én úgy láttam, hogy tudja élvezni az élet örömeit is: imádja a kutyájával töltött időket, szereti a kocsijait, szóval nem egy életunt embert ismerek benne. Persze a betegsége mázsás súlyként nehezedik a lelkére, ezt én is tapasztaltam. Remélem, csak épp maga alatt volt, amikor ezt az interjút adta – mesélte egykori kollégája, aki mindezeket csak név nélkül árulta el.
A pszichológus szerint egy ilyen helyzetet szakember segítsége nélkül egyszerűen nem lehet kezelni. Dr. Csehák Hajnalka csak remélni tudja, hogy Kulka Jánost van, aki támogassa, mert nem lepődött meg azon, hogy a színész ilyen sötét gondolatokkal küzd.
– Egy ilyen helyzetben az ember tényleg elveszti az egész életét, folyamatosan csalódik a testében, az elméjében, ami iszonyatos trauma. Ráadásul ez egy évek óta tartó összetört lelkiállapot, egy gyász. Ebből tényleg csak úgy lehet előrelépni, ha van feladata az embernek. Mert az ad motivációt, az adja meg azt az érzést, hogy akarja erőltetni, akarjon továbbmenni – tette hozzá a szakember, aki szerint egy idő után a korábbi bezárkózás is csak növeli az állapot miatt kialakult szégyenérzetet. – Ott kell lenni mellette, segíteni kell, keresni kell, és megmutatni neki, hogy számít.