A filmesek példája

A hollywoodi producerek a nemzetüket, annak jelképeit vették célba az akciófilmjeikkel, akarva-akaratlanul ötleteket szállítva a terroristáknak. Az ellenség szerepét a gyökértelenné vált szovjet (The Peacemaker) és kelet-német ügynökökre (Die Hard – Az élet mindig drága), dél-amerikai kokainbárókra (USA invázió; Még drágább az életed), de leginkább az arab, palesztin, terroristákra (Totall Recall – Két tűz között, Szükségállapot) osztották. A vásznon persze kéznél volt Schwarzenegger, Chuck Norris vagy Bruce Willis, de a valóságban az átlagamerikai már a CIAban és az FBI-ban sem bízhat. „A vásznon megjelenő erőszak nem is olyan borzasztó” – mondta Bruce Willis, a Die Hard-filmek sztárja. – „Sokkal roszszabb esténként a híradót nézni... Az emberek nem olyan buták, hogy komolyan vegyék a gyilkosságokat, amiket a filmvásznon követnek el. Érthetetlen, miért nézik le és vetik meg oly sokan ezeket a filmeket. Miközben esténként a valós élet borzalmai láthatók a híradóban, és családok vacsoráznak anélkül, hogy hányingerük lenne. ” A 9/11-i események tükrében átértékelődtek ezek a gondolatok.