Még egy darabban játszom, visszavonulok és
Úgy érzi, hogy az egész távozó generációját ismerik el, amikor őt kitüntetik Búcsúzik a színháztól Mécs Károly:
BUDAPEST — A Széchenyiörökség Okmányával tüntették ki Mécs Károlyt, aki nemrégiben a Kossuth-díjat is megkapta. A színművész hatvan éve van a pályán, és utolsó szerepét játssza, ami után nem áll többé színpadra.
Híres filmszerepe, A kőszívű ember fiai Baradlay Richárdja óta közel hatvan év telt el, a 85 éves Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész azonban ma is kirobbanó formában van, régi, híres sármját most is őrzi. Világéletében sportolt, talán ennek is köszönhető, hogy még most is felkínálnak neki szerepeket, az idő múlását azonban ő is érzi.
– Szerencsés alkat vagyok, mindig dolgoztam, sportoltam, sok mindent csináltam, talán ennek köszönhető, hogy formában maradtam. Soha nem kíméltem magam, mindenbe belefogtam és mindent is csináltam, amit kellett. De épp annyiszor voltam beteg, mint bárki más – kezdte a
Blikknek Mécs Károly, aki ma már csak egyetlen darabban játszik, és határozottan állítja, többet nem is vállal már. – Még egy darabban játszom, és visszavonulok. Ez Tamási Áron Vitéz lélek című darabja, amiben még megtartottam a szerepemet, de hát nagyon ritkán játszották a pandémia miatt, és nem tudom, mikor tűzik műsorra legközelebb. De többet már nem vállalok, szeretném békésen leélni ezt a pár évet, ami még hátravan.
A színésznek hiányozni fog ugyan a színház, ám unatkozni egy percig sem fog.
– Hiányzik folyamatosan a színház és fog is. Rengeteg mindent csináltam és tudnék is talán még csinálni, de már nem akarok. Sok mindennel foglalkozom még ma is, zenészekkel is dolgozom, és különböző egyéb elfoglaltságaim és társadalmi megpróbáltatásaim vannak, úgyhogy hála Istennek, nem vagyok teljesen elszakítva az élettől – tette hozzá nevetve Mécs, aki hatvan éve van a pályán, nemsokára pedig a gyémántdiplomáját is átveszi. A színművész rangos díjai ellenére úgy érzi, pályáján csak viszonylag későn érték az elismerések, ám most egyszerre kapott meg szinte mindent.
– Nemrég Kossuth-díjat kaptam, most a Széchenyi család elismerését, közben egy életműdíjat is a filmgyártásban, hamarosan pedig átvehetem a gyémántdiplomámat, mert hatvan éve vagyok a pályán. Az az igazság, hogy nagyon sokáig szinte semmilyen díjat nem kaptam, aztán egyszer csak elkezdtek jönni az elismerések, de úgy érzem, gyakorlatilag az a helyzet, hogy ez nem csak nekem szól. Ez az egész generációmnak szól, ami most már sajnos távozóban van. Elment Törőcsik Mari, és még nagyon sokan az osztálytársaim és a színésztársaim közül is. Valahogy most úgy érzem, hogy helyettük is kapom az elismeréseket – vélekedett a kitűnő színész.