Nem létezik vereség
Konkoly számára Az úszó elárulta, sosem szomorkodott testi fogyatékossága miatt
BUDAPEST — Néhány hét alatt nagyot fordult a világ Konkoly Zsófiával... A mindössze 19 esztendős pécsi úszó hosszú ideig próbált a nagy elődökhöz méltóvá válni, majd paralimpiai bajnok lett 100 pillangón a tokiói játékokon, ráadásul két ezüstöt is nyert. Most már ő is példakép, legenda úgy, hogy fontos hangsúlyozni: még húszéves sincs...
Zsófia úgy született, hogy a jobb keze nem fejlődött ki rendesen. Ilyen hátránnyal indult neki az életnek, de ez a lelkét nem tudta megbéklyózni: árad belőle a jókedv, a pozitív életszemlélet. Mindez akkor is látszott, amikor edzőjével, Jansik Árpáddal már itthon beszélt a Blikknek a mögötte álló útról.
Elmondása szerint sohasem szomorkodott amiatt, mert testi fogyatéka van. Pedig iszonyatos nehézségeken eshetett át, de az akadályokat egytől egyig sikerrel vette.
– Így születtem, így tanultam meg mindent. Ezért aztán nem jelentett nehézséget, hogy elfogadjam önmagam – mondta Konkoly, akinek egy pécsi legenda, a 2008-ban és 2012-ben is paralimpiát nyert Sors Tamás a példaképe. – Kilenc éve figyeltem fel rá, amikor aranyérmet nyert Londonban. Akkor döntöttem el, hogy én is szeretnék bajnok lenni. És most valóra vált az álmom... Remélem, ezúttal valakinek hasonló élménye volt velem kapcsolatban, s ugyanezt az utat járja be.
Ez a siker, a diadal végigkíséri az életén, de ő másokra is gondol. Bízik benne, inspirálja a fogyatékkal élőket.
– Fontos, hogy rájöjjenek, ha az embernek valamilyen hiányossága van, attól még teljes életet tud élni. Ha a győzelmemmel picit hozzá tudok járulni, hogy elfogadják és szeressék önmagukat, már boldog leszek – magyarázta.
Edzője, Jansik Árpád, aki a legendás pécsi úszóedzőtől, Petrov Anatolijtól tanulta el a szakmát, rendkívül büszke.
– Örökös versenyszellem jellemzi, és ez nemcsak az úszásra igaz. Ha pingpongozunk vagy PlayStationön játszunk, akkor azt is élet-halál harcnak fogja fel, a vereség kifejezés nem szerepel a szótárában. Mentálisan elképesztően erős, ennek a jele, hogy Tokióban sem izgulta túl a futamait – magyarázta Jansik, aki 2017 óta dolgozik vele. – Az évek során összecsiszolódtunk, nála jobb tanítványt nem kívánhatna edző. A pécsi versenyzők rendszerint jól szerepelnek a paralimpián, eddig mindig volt érmes sportolója a városnak. Örülök, hogy Zsófival folytattuk ezt a szép hagyományt.P.I.