Picasso piacon?
Azon gondolkodtam, hogy vajon menynyi elegáns aukciósházban dolgozó szakember kapott a szívéhez akkor, amikor elolvasta a Blikk hírét: Galambos Lajos egy piacon árulja a Picassóját. Szerintem meglehetősen érdekes választás, még akkor is, ha előhozva a régi, elsősorban az úgynevezett KGST-piacokon szerzett emlékeimet, egy ilyen hét végi kirakodóvásáron aztán mindent lehet kapni.
Lajcsi azért akart megszabadulni a dolgaitól, mert az ellene folyó eljárás, az áramlopási vádak miatt született elsőfokú, börtönt ígérő ítélet arra kényszerítette, hogy átgondolja az életét, rádöbbentette, mennyire sok felesleges tárgy veszi körül. A szelektálás eredményeként kiderült, sok mindent lehet pénzzé tenni, ám a terv nem volt öncélú, a trombitás segíteni akart.
Végül pedig bármennyire is értetlenkedtem a piacos Picasso miatt, Galambos Lajcsinak lett igaza, aki úgy tűnik, anno, amikor a saját lakodalmas kazettáit árulta a piacokon, annyira megismerte az ilyen kirakodóvásárok pszichológiáját, hogy tudta, lesz vevő, és tud majd segíteni a kiszemelt alapítványoknak.
Ezek után ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, nem lett volna-e jobb ötlet egy Picassót egy aukciósházban eladni?