Ahhoz szoktam beszélni”
Kidobta az anyja, ezután lett balhés a Dózsa György úti gázoló „Éjjel-nappal megy a tévé, ► Gyerekkoráról, drogról, nőkről, pénzről és a hírhedté vált balesetről beszélt Molnár Richárd
SZOMBATHELY — A Dózsa György úti gázolóként hírhedtté vált Molnár Richárd nemrég az ország egyik közellensége volt. Csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor júniusban a Fővárosi Törvényszék jogerősen 3 év hat hónap fogházra ítélte. Molnár Richárd a szombathelyi bv-intézetben sokkal szigorúbb körülmények között, magánzárkában tölti a büntetését. Itt adott interjút a Blikknek.
Molnár Richárd: Nem. Pedig ha az összes kedvezményt megkapnám, már holnap hazamehetnék, de tudom, hogy ezért a nyilvánosság megkövezne.
M. R.: Autókereskedésem volt, 70 milliós autókat adtamvettem, de vendéglátóztam is. Nem féltem magam az újrakezdéstől.
Valaha a legdrágább luxusautókban ült, a legszebb lányok keresték a kegyét. Ki várja majd a börtön kapujánál, ha szabadul?
M. R.: Senki. Családom nincs, a kocsikat elajándékoztam, a nők pedig jöttek-mentek az életemben. Csak a két kutyám, Demona és Luca maradt nekem, rájuk a volt élettársam, Éva vigyáz. Tudom, hiányzom nekik. Az egyik kutyám néha beül a szekrényembe, ahol a kabátjaim lógnak. Ott vár rám. Van egy nevelt fiam is, aki már felnőtt, de ő nem tartja velem a kapcsolatot.
Ugye, most nem azt várja, hogy bárki is megsajnálja? M. R.: Dehogy. Buta voltam, minden rosszat csak magamnak köszönhetek. Kamaszként vízilabdáztam, bokszoltam, majd testépítő lettem. Vendéglátósnak tanultam, de érettségi előtt az anyám elzavart hazulról. Nem volt különösebb oka, csak nem jöttünk ki egymással. Azonnal beszippantott az éjszakai élet. Fél évig kidobóként dolgoztam, eleinte nem volt pénzem, mindennap bundás kenyéren és sült krumplin éltem. Állandóan verekedtünk a konkurens bandákkal, és soha nem futamodtam meg. Aztán testőrként egy uzsorást védtem, az első milliómat már mellette kerestem.
M. R.: Harminc kilót fogytam, saját testsúlyos edzéssel tartom formában magam. A zárkában éjjel-nappal megy a tévé, ahhoz szoktam beszélni. Nem kattantam meg, csak ha épp szappanopera megy, így kommentálom a történéseket. A valóságshow-k viszont kiborítanak.
Hogy viseli ezt a magányt? Segítik a barátok?
M. R.: Itt senki nem keres, aki börtönbe kerül, jó, ha tudja, hogy azt elfelejti a világ. Fegyelmezett vagyok, mert túl sok a veszítenivalóm. Nemrég így is elkövettem egy hibát, mikor másfél hónap után kimostam a hosszúnadrágomat. Mivel reggel még vizes volt, nem vettem fel. Erre azt mondta a felügyelő, hogy nem volt engedélyem a ruházatom könnyítésére. Ezért feddést kaptam. Azt gondolom, mentálisan erős vagyok, próbálom férfiként túlélni az egészet. Kecskeméten is egyszemélyes zárkában tartottak, amikor elítéltek az elhíresült maffiaperben, akkor 8 év 7 hónap 15 napot ültem.
M. R.: Minden barátnőmmel és barátommal bőkezű vagyok. Négy éve májusban az akkori páromnak vettem azt a több mint 500 lóerős Mercedes kabriót, amivel a Dózsa György úton összeütköztem a szabálytalanul elém kanyarodó autóval. A két halálos áldozatot követelő balesetben előbb tanú voltam. Én is hibás voltam, mert nem figyeltem rá, hogy mennyivel megyek, a szakértők 120 kilométer/órás sebességet állapítottak meg. Aztán augusztusban a párommal épp a Seychelle-szigetekről jöttem haza Bécsen keresztül, amikor a rendőrök az M7-es autópályát lezárták előttem és közölték, hogy gyanúsított lettem. Normális ember ilyen ügy után meghúzza magát. Ön viszont drogozott, megszegte a lakhelyelhagyási tilalmat. M. R.: Megbeszéltem a párommal, hogy a karácsonyt és a szilvesztert is Dubajban töltjük. Csakhogy újra lakhelyelhagyási tilalmat kaptam, ő pedig a barátnőjével elutazott oda. Ezen bepöccentem, felhívtam és összevesztem vele. Utána szívtam egy csík kokaint. Buta voltam, nem hittem, hogy baj lesz ebből. A rendőrség valahogy megneszelte, mert éjjel 11 óra előtt 18 autóval csapott le rám, majd újra letartóztattak.
A kerékpárost miért verte meg?
M. R.: Azt megelőzően 17 éve volt ilyen ügyem, amikor öszszevesztem valakivel egy parkolóhelyen
és nyakon vágtam. A szakember szerint borderline személyiségzavarban szenvedek, ami többek között nehezíti az indulatok kordában tartását. Tudatosan kerülöm az ilyen helyzeteket, mert van egy pont, amikor elveszítem a fejem, és olyat teszek, amit nem kellene. Idebent sok dologra ráébredtem, próbálok tanulni a hibáimból, hogy jobb ember legyek. Ha visszatérek a szabad életbe, megkeresek egy orvost, aki segít majd, hogy meggyógyuljak. Amúgy is elmúltam már 44 éves, jó lenne egy kisgyereket nevelni, amihez nem illik az önpusztító élet.