Októberben szedhető vadon termő bogyók

A legismertebb hazai teának való, jól aszalható bogyós növényünk a csipkebogyó (Rosa canina), más nevén vadrózsa vagy hecsedli. Kétségtelenül gyógyhatású, termése frissen magas A- és C-vitamin-tartalmával vezető helyen áll a vadon termők körében (kivéve a nála ritkább homoktövist). Csak hideg vízben áztatva tartalmaznak sok C-vitamint a még nyers bogyói, míg az aszalványban ez a vitamin a tél vége felé a felére csökken.

Minden hazai csipkebogyónk 2-3 méter magas cserjének a termése, éretten piros színű, az erdőszéleken tömegesen terem. A vadrózsa termését szeptember végén, október elején kell begyűjteni, majd napon vagy olyan aszalóban szárítani. Bogyóiból nehéz eltávolítani a sok magot, ám azokat is érdemes feldolgozni, mert olyan zsírsavakat tartalmaznak, amelyek enyhítik az öregedő bőr szárazságát, halványítják a hegesedő bőrt.

Tövises bokrokon terem, főleg a 300-500 méter magasan, a dombokon és a hegyoldalakon a kökény (Prunus spinosa). Hazánkban gyakori cserje, a szilva egyik rokona, amely csak 1-3 méter magasra növő cserje, ritkán fa. Bogyói hamvasan kék színűek, valójában feketék, szeptemberben érnek, ám akkor még fanyar ízűek. Akkor érdemes gyűjteni, amikor már megcsípte a dér. Szárítva teakeverékekbe jó, kitűnő vesetisztító, vizelethajtó, enyhe hashajtó és vérnyomáscsökkentő. Lekvár, mártás, ágyas pálinka vagy likőr is készíthető belőle. Különleges kökénykocsonyát főzhetünk 2 kiló kökény húsából és ugyanannyi gerezdekre vagdalt almából (vagy birsből), 2 kg cukor hozzáadásával. A lecsepegtetett kökényalmából kevés cukorral készült, fűszeres mártást vadételek mellé kínálják a főleg magyar–örmény származású honfitársaink.