Milliárdos vagyonokat titkoltak el a világ vezetői
Külföldi adóparadicsomba bejegyzett cégekbe szervezik ki a pénzüket
BUDAPEST — Kinyílt Pandora szelencéje! A világ politikai és pénzügyi elitjének titkos üzelmeiről rántotta le a leplet egy nemzetközi újságíró-szervezet. A Pandora-iratoknak elnevezett dokumentumok több millió fájlt, fotót, e-mailt és irományt jelentenek, amelyek a leggazdagabb politikusok, üzletemberek, sztárok adóelkerülését, offshore-ozását segítő irodákból szivárogtak ki. A botrányban 35 jelenlegi és egykori állam- és kormányfő érintett, továbbá több mint száz dollármilliárdos nyomait is megtalálták.
Köztük a legismertebb Vlagyimir Putyin orosz elnök, akinek neve nem szerepel sehol, ám szűk bizalmi köre igen. Állítólagos, előzőleg takarítónőként dolgozó szeretője – akiről az a hír járja, hogy korábban életet adott Putyin lányának – egy brit-Virgin-szigeteki offshore cégen keresztül 1,3 milliárd forint értékű luxuslakást vett Monacóban.
A kétes pénzügyei miatt már korábban is több botrányba keveredett a cseh miniszterelnök, aki ezt a hullámot sem tudta elkerülni. Andrej Babis dúsgazdag üzletemberként szállt be a politikába, az iratok szerint három offshore céget is létrehozott, ezek mögé bújva pedig 5,5 milliárd forintnyi öszszegért vásárolt meg egy délfranciaországi szőlőültetvényt kastéllyal, medencével, moziteremmel.
Ugyancsak kellemetlen pillanatokat élhet át Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, akiről szintén kiderült, a 2019es kampánya során egy ilyen jellegű cégben lévő érdekeltségét átadta egy közeli barátjának, akinek összehozott egy tanácsadói állást is.
Tony Blair, a baloldali brit Munkáspárt egykori miniszterelnöke sem áll az adózás oldalán, ha saját magáról van szó. hogy millió A 312 forint) papírokból ezer ingatlanadó fontnyi kiderült, (130 befizetését úszta meg párjával azzal, hogy egy offshore cégen keresztül vásároltak meg egy méregdrága londoni épületet egy bahreini minisztertől.
Jól látszik tehát, hogy a politikusoknak nemcsak azért jön jól az offshore lehetősége, mert el tudják kerülni a hazai adókat, de azért is, mert el tudják rejteni a vagyonukat a közvélemény elől. Emellett azonban nagyobbat is koppanhatnak, ha lebuknak, mint a „mezei” üzletemberek, hiszen komoly morális aggályokat vet fel velük szemben, hogy az általuk (korábban) vezetett államnak sem akarnak adót fizetni a jövedelmük, vagyonuk után. Tony Blair esete ugyanakkor jól mutatja, hogy ezek az ügyletek sokszor elvben törvényesek, ám mégis segítenek megúszni olyan adóterheket, amiket egy egyszerű halandónak kérdés nélkül be kell fizetnie.