Nem kell videó a bírónak
Gól volt, gól nem volt. Amióta a videóbírót bevezették a futballban, az ember nem tudja, mihez kezdjen magával, ha a labda a kapuba gurul. Hovatartozástól függően önfeledten ünnepeljen, a mellette lévő ismeretlen nyakába ugorjon, pacsizzon vele, vagy ellenkezőleg, boszszankodjon, a földhöz vágja a sörrel, üdítővel teli poharát (csak nehogy a FIFA, az UEFA kémei meglássák...), sírva fakadjon. Merthogy gyakran percek szükségesek ahhoz, hogy a VAR-szobában (buszban?) lecsekkolják, érvényes volt a találat, esetleg szabálytalanság előzte meg.
Oké, hogy XXI. század meg csúcstechnika, de éppen az érzelmet ölik ki egy olyan sportágból, amelynek alapja az emóció. Egyegy kétes szituációnál már nincs értelme szemüveget követelni a bírónak, a vizsgálatok alatt, után maximum azt skandálhatja a publikum, hogy új chipet a rendszernek...
A videóbíró sterilizálja a focit, ez pedig vétek. Sokkal nagyobb, mint elnézni az egymilliméteres lest.