Gyermek számára vonzó a piros bogyó!

Ahol kisunoka van, ott nagyon oda kell figyelni, hogy mit vesz a szájába a kiskert növényei közül. A gyermekek lelkesen gyűjtögetnek. Ellesik ezt a felnőttektől, amikor szüreteljük a málnát, a ribizlit, vagy csipegetjük a szőlőt a lugasról. Nem minden piros bogyó ehető! Sőt, sok olyan piros bogyós termés létezik, amelyik kifejezetten mérgező. Kora ősszel érik a gyöngyvirág (Convallaria majalis) termése. A lándzsa alakú levelek alatt bújik meg, és szépen piroslik, mint a ribizli. Rendkívül mérgező! Hányást, hasmenést, hasi görcsöket okoz, a szívverés lelassul, majd hirtelen felgyorsul, csökken a vérnyomás, végül szívmegállás léphet fel. A gyöngyvirág minden része halálosan mérgező glikozidokat és szaponinokat tartalmaz! Gyakori mérgezést okozó piros bogyós növény az indiai pimpó (Duchesnea indica). Levelei, indái és termése is a megtévesztésig hasonlítanak az erdei szamócára. Termése nem finom, a gyerek ki is köpi, de a benne levő erős hashajtó így is görcsös hasfájást, hasmenést okoz. Szeptemberben és októberben érleli be a gyümölcsét, fagytűrő, földön elterülő.

Gondos odafigyelést érdemel a mérgező piros bogyósok közül a foltos, vagy olasz kontyvirág (Arum alpinum vagy Arum italicum). Közismerten mérgező lehet még a gyűjtögető, főzőcskézést játszó gyermek számára a tiszafa (Taxus baccata) piros, bogyóra emlékeztető toboza. Húsos, élénkpiros magköpenye édes, a madarak szívesen fogyasztják. Ez a köpeny nem mérgező, ám a közepében levő mag keserű és mérgező. Szédülést, izomremegést, izomgörcsöt, nehézlégzést, ájulást, szívelégtelenséget okoz. Szerencsére azonban a keserű íze miatt, a gyermek csak ritkán nyeli le, inkább undorodva, öklendezve megszabadul tőle.