Kiakadt a város
A temető szatírján ► Amikor rendőrök mentek érte, azt mondta, ő a maffia, és ólomból van az ökle
RÁCKEVE — Az eső bokáig érő pocsolyákat hagyott a városszéli Dankó utcában. Amerre nézünk, szeméthegyek, gumiabroncsok hevernek. Sz. György meg se próbálja kikerülni a legnagyobb tócsát, mosolyogva belelép. Vállán öles husáng, nagyobb, mint ő maga. Azt mondja, a testvéréhez viszi, abból farigcsál küszöböt a bejárati ajtóhoz. Tudja: szeméremsértés és kegyeletsértés miatt nyomozott ellene a rendőrség, de nem idegeskedik miatta.
Pedig a nyomozók szerint György március 5-én éppen egy síremlék előtt végzett önkielégítést, aminek a sírhoz tartozó egyik rokon is szemtanúja volt. Jól ismerte a szatírt, azt is meg tudta mondani az egyenruhásoknak, hogy hol, melyik házban keressék.
– Hogy én örömet okoztam magamnak a Fény utcai katolikus temetőben? – kérdez viszsza hüledezve a férfi. – Ugyan már, hiszen olyan részeg voltam, hogy menni se tudtam, csak ültem a sír szélén és énekeltem. Viszkit ittam előtte, attól berúgtam, azt se tudtam, hol vagyok.
Amikor Györgyre rányitották az ajtót az egyenruhások, a férfi ökölvívó állásban dülöngélve közölte velük: „Én vagyok a maffia és ólomból van az öklöm.” Mire a mondatot kimondta, már bilincsbe is verték. A kihallgatásán beismerte a bűncselekmény elkövetését, de a tettére magyarázatot nem adott.
– A kapitányságon nem hitték el nekem, hogy ártatlan vagyok, szerintem összekevertek valakivel. Megírták a jegyzőkönyvet és szabadon is engedtek. Dehogy megyek én börtönbe! – fogadkozott György.
Egy asszony közeledik, kérés nélkül mesélni kezd. Úgy tudja, György még gyerek volt, amikor balesetet szenvedett, azóta nem beszámítható.
– Baja van a kisgyereknek – bök György fejére az asszony, ő pedig helyeslően bólogat. – Több mint tíz éve a szemétbányában
A totál részeg György itt, a sírkövön ülve szerzett magának örömöt
fejjel nekiesett egy vasbeton oszlopnak, mentőhelikopter vitte kórházba. Azóta ilyen.
Györgyék házától csupán kőhajításnyira van a temető. A gazdája, Kátai Róbert plébános csak hallomásból ismeri a történteket, hivatalosan nem.
– Példátlan ez a dolog, nincs tudomásom hasonlóról sem. Nincs bekamerázva a temetőnk, ráadásul éjjel-nappal nyitva vannak a kapuk – sajnálkozott a plébános.
Hoffmann Józsefné Erzsike tolja kerékpárját egészen az öccse sírjáig. Söprűt vesz elő, komótosan söpri le róla a tűleveleket és a tobozokat.
– Én is hallottam erről a szatírról, és felháborító, hogy ilyesmi megtörténhet itt – szörnyülködött Erzsike néni. – Örülök, hogy elfogták és megbüntetik, többé már nem zavarja a temetőnk békéjét.
A Ráckevei Rendőrkapitányság vizsgálati osztálya befejezte a szemérem- és kegyeletsértés gyanúja miatt indult nyomozást, az iratok az ügyészségre kerültek.