Jelöltjeink
Ember legyen a talpán, aki érti, amit Karácsony
Gergely és Márki-Zay
Péter az elmúlt öt napban bemutatott az előválasztási hacacáréban. Pedig edzettek vagyunk, láttunk mi már hűtőgépgyárigazgatós miniszterelnöki castingot kis hazánkban, az se volt gyenge, de ez a mostani performansz valahogy jobban üt.
Ugye azzal kezdődött, hogy „Csak akkor lépek vissza, ha elüt egy villamos”. Karácsonynak szerencsére nincs baja, nem fekszik a tuja alatt, ennek ellenére kiszállt a versenyből. Valahogy el kellett ide jutni, nézzük hát a stációkat! Ő lép vissza, nem lépek vissza, számít a közvélemény-kutatás, aztán mégsem, egymás mellett indulunk, egymás alatt indulunk, valahogy indulunk, aztán félidőben kicseréljük a miniszterelnöki posztot egymás között.
Nem is csoda, hogy a polgár már-már megkönnyebbül, hogy de jó, már csak ketten maradtak, eggyel kevesebb ember tud hülyeségeket beszélni, de erre se vegyünk mérget. Péntek délután ott tartottunk, hogy hazugsággal vádolja egymást a két talpon maradt induló (kapott-e ajánlatot Karácsony a DK-tól?), de türelem, nincs még vége a bulinak. Majd ha villamosoktól függetlenül Dobrev és Márki-Zay is visszalép, és a háttérben valahol felsír hat ellenzéki pártelnök, akkor majd mondhatjuk, hogy itt a vége.