„Egy idő után az ember vágyik a vidéki nyugalomra” Bódi Sylvi modell

 Mikor költözött le a Balatonra?

– Másfél éve, amikor kezdődött a járvány. Igazság szerint régi nagy vágyam volt egy olyan ház, ahol van kert, zöldségeket, gyümölcsöket termeszthetek, és ez a mostani helyzet adta meg a lökést, hogy belevágjak.

 Nem túl nagy váltás ez?

– Egyáltalán nem. A nagyszüleim zöldségesek voltak, termesztették és árulták is, engem pedig egészen pici korom óta munkára fogtak. Pár évesen, pelenkában szedtem a magokat, élveztem és rengeteget tanultam tőlük. Persze azóta is jártam tanfolyamra, rengeteget olvasok a termesztésről, földművelésről, sőt, már az aranykalászos gazda vizsgát is letettem.

 Nem hiányzik Budapest?

– Nem, sőt, ha valamiért fel kell mennem, azt is megterhelőnek érzem. Egy idő után az ember vágyik a vidéki nyugalomra, csendre, itt pedig az van. Vidéki lány vagyok, huszonegy éves koromban kerültem a fővárosba, és vágytam vissza a természetbe. Már öt éve elkezdtem egy tudatos visszavonulást, amelynek a költözés is része volt, és végre egy valós életet élek, nem egy felszínes, közösségi oldalon jól mutatót.

 A gazdálkodással vannak tervei?

– Igen. Első körben szeretnék fürj- és tyúkketreceket építeni, barkácsolni, mert bár húst nem eszem, tojást igen. Egyelőre nem árulom el, hogyan képzelem a jövőmet, de abszolút látok lehetőséget a gazdálkodásban.