Blikk

Az apja engem bánt”

 Humenyánsz­ky Jolán azt vallotta, még kórházba is került, miután férje elverte

- Cs. H.

BUDAPEST — Nehéz sorsú, de kedves öregembern­ek tűnt a külvilág számára az ország Lópici Gáspárja. A tavaly májusban brutális gyilkosság áldozatává lett színművész, Szilágyi István azonban a színfalak mögött akár teljesen más életet is élhetett. Volt felesége, a februárban elhunyt Humenyánsz­ky Jolán utolsó – tavaly májusban írásba adott és a tegnapi tárgyalási napon felolvasot­t – vallomása ugyanis megdöbbent­ő módon a síron túlról teljesen más megvilágít­ásba helyezi az utolsó éveit gyakorlati­lag nyomorban töltő művészt. Az idős hölgy állítja, Szilágyi erőszakos volt, rendszeres­en verte őt és a fiát, aki talán tőle örökölte az agresszivi­tást, amely odáig vezetett, hogy a gyanú szerint másfél éve agyonverte az édesapját.

„Régebben is volt, hogy bántotta Peti az apját, akkor ököllel ütötte. Börtönben is ült akkor, és azon felül is többször bántotta az apját. Nem tudom, miért gyűlöli az apját – olvasta fel a bíró az özvegy szavait, ám Humenyánsz­ky Jolán később mégis szolgált magyarázat­tal. – A férjem engem is bántott, amikor fiatal volt, Petit is sokszor bántotta. A férjem egyszer úgy megütött, hogy kiszakadt a dobhártyám. Kórházba kellett mennem vele, az orvos megkérdezt­e, hogy teszek-e feljelenté­st, de nem akartam. A mai napig nem gyógyult meg a fülem. Peti gyerekként látta, ahogy az apja engem bánt, talán ezért haragudott rá. Az is lehet, hogy tőle örökölte, hogy erőszakos lett. Pista is hasonló volt fiatalon, mint a fiunk. Volt, hogy nőket hozott fel a lakásunkba éjjel, nekem kellett kidobni őket onnan, ezt Peti mind végignézte.”

Bár a Joli néni által elmondotta­k nem mentik fel Pétert a tette alól, árnyalják a képet, milyen viszonyok uralkodtak a Szilágyi családban. Korábban az özvegy mesélt lapunknak arról, hogy Péter kiskorában elváltak Szilágyiva­l, ám akarata ellenére a gyermek az apjával maradt, szerinte ezt a traumát soha nem dolgozta fel. Később többször megverte apját, felfüggesz­tett börtönbünt­etést is kapott érte.

„Szegény fiam többször öngyilkos akart lenni. Kést fogva fenyegetőz­ött, hogy szíven szúrja magát. Gyógyszere­ket szedett, de ha nem váltotta ki őket, akkor ingerült lett – hangzott el a bíróságon Jolika némi tavaly májusi vallomása, és mint kiderült, ez a tragédia előtt is így történt, hiszen a csaldnak nem volt pénze Péter gyógyszere­ire. – A tragédia előtti éjszaka Peti közénk feküdt, velünk aludt, ez gyakran megtörtént. Valamiért kiborult, szerintem magányos, nincs senkije, ez a baj. Gyógyszere­ket szed, a pszichiáte­r írta fel neki, de nem volt pénzünk, ezért nem tudtuk kiváltani őket. Az is lehet, hogy ezért volt zavart...”

A halálos bántalmazá­s után a tanúként beidézett Kovács Sándor ért először a tragédia helyszínér­e.

– A szomszédju­kban lévő kisboltban kávéztam, amikor Jolika odajött és azt mondta: „Könyörgöm, legalább maga segítsen!” Akkor már hívtam a rendőröket, de bementem. Láttam, hogy Pista nem él, a fia pedig az ágyon guggolt. Lefogtam, amíg jöttek a rendőrök – vallotta a férfi, aki kifelé menet barátságos­an veregette a vádlottak padján ülő, nyilatkozn­i nem akaró Péter vállát, azt tudakolta, szüksége van-e cigarettár­a, vagy bármi másra – ám választ ő sem kapott.

 ?? ??

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary