Mit tegyen, ha sünre vagy a fészkére lel?

A hazánkban őshonos, vadon élő sünök a kiskert hasznos és szívesen látott vendégei. Tüskéik megvédik őket a kutyák és a macskák harapásától. Ha a felnőtt sün betéved a lakásba, kamrába, pincébe vagy verembe, vastag kesztyűvel és sokrétegű újságpapírral nyúljunk hozzá, mert meg is haraphat, de összegömbölyödve, prüszkölve, mindenképpen megpróbálja megszúrni az őt „bántalmazót”. A sün éjszakai állat, nappal ritkán aktív, nyugalomra és sötétségre vágyik. Mielőtt szabadon engednénk a kertben, kínáljuk meg apró, száraz macskatáppal vagy aszpikos, húsos macskaeleséggel. Soha ne tegyünk elé tejet! Még akkor sem, ha egészen kicsi kölyök. Kizárólag tiszta vízzel itassuk.

Ahol felnőtt sün bujkál ősszel, ott nagy valószínűséggel sünfészek is van a közelben. Október végén, november elején a fészek apraja-nagyja már a téli álomra készül. Jól kibélelt családi fészkéből a felnőtt sün csak táplálékért bújik ki éjjel. Kivételesen nappal is portyázik, de néhány órán belül vissza kell jutnia, hogy szoptasson. A hímek októberben már hibernált állapotban vannak. A fészkek rendszerint bokrok, meleget adó komposzt tövében, rejtett sarkokban, levélkupacok és korhadt farönkök alatt találhatók. Van úgy, hogy a kicsik elindulnak anyjuk után, de nem jutnak messzire, eltévednek és éles fütyülő, sarlós fecskéére emlékeztető, visító hangon segítséget kérnek. Ilyenkor tegyük be a meleg vizes alkalmi menedékhelyre, de azt tegyük elérhetővé a felnőtt sün számára is. Lombhulladékkal kibélelt ökölnyi nyílással ellátott ládikába szívesen befészkel a sün. Ha fészket készítünk, rejtsük el jól, mélyen egy farakás alá. Ott találnak a téli álom előtt elegendő rovart, földigilisztát, csigát vagy gyíkot, amitől télen fontos zsírpárnáik keletkeznek.