Indiana Jones elmúlt negyven éve
40 éve mutatták be Az elveszett frigyláda fosztogatóit. A film zseniális, műfajteremtő alkotás. Maga a tömény kaland, a totális mozi, támadás az érzékszervek ellen. Az elszabadult képzelet mindent elsöprő lendületét átélhetjük a rokonszenves főhőssel együ
A bomba 1981-ben robbant. Halomba döntötte Hollywoodnak a hagyományos kalandfilmről alkotott nézetét, a szele pedig forgószélként söpört végig a világon. Steven Spielberg és George Lucas átfogó támadást indított az érzékszervek ellen. Az elveszett frigyláda fosztogatóival új fejezet kezdődött a filmtörténetben. Megszületett a totális film, a nézőnek nemhogy percnyi, de másodpernyi nyugalmat sem hagyó akciófilm. A történet eszelős utazás a fékevesztett kaland világába, ahol hihetetlenebbnél hihetetlenebb akadályok leküzdése vár a Harrison Ford által megformált régészprofeszszorra. Van itt minden: mérgezett nyilakkal fölfegyverzett indiánok, arab bérgyilkosok, szadista gestapós, félelmetes csapdák, hatalmas hajszák, látványos összecsapások és mindennek tetejébe Mózes legendás frigyládája. Az elveszett frigyláda… valójában nem más, mint visszatérés a népszerű elődökhöz, a képregényhez és a harmincas–negyvenes évek olcsó, másodvonalbeli kalandfilmjeihez.
Sokan azt tartották, képtelenség fölülmúlni Az elveszett frigyládát… Ám az Indiana Jones és a Végzet temploma nem egyszerű újjáélesztése az első darabnak, hanem annak fölfokozott variációja, túlpörgetett változata. A hajsza ezúttal a szegény, éhező indiai páriák csodatévő erejű, istenként tisztelt kultikus kövéért folyik. A történet harmadik fejezete, Az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag is különleges témával rukkol elő, Indynek az utolsó vacsorán, a Jézus által használt serleget, a Szent Kelyhet kell fölkutatnia, míg a hidegháború idején játszódó negyedik fejezetben (Indiana Jones és a kristálykoponya királysága) a szovjetek elől akarja elhappolni a legendás kincset. Indy egyre nehezebb helyzetbe került, hiszen nemcsak a két korábbi Indiana Jonesfilmmel kellett versenyeznie, hanem a Frigyláda-klónok tucatjaival, kezdve A smaragd románcától (1983) a Tűzjárón (1987) át A múmia- (1999–2008) és A titkok könyvtára- (2004–2008) trilógiáig.
Az Indiana Jones-filmek maradandó hatást gyakoroltak a huszadik század egész „népművészetére”. A filmművészeten túl közvetlen hatással voltak az irodalomra, a képregénykultúrára, a játékgyártásra, az egész szórakoztatóiparra. Miközben a közönség tódult a moziba, a kritikusokat megosztotta a siker. A legtöbbjük rosszallással figyelte a világméretű népbutítást, és az ilyen típusú filmek iránti rajongást a felnőttség egyetlen biztos jeléről, az önálló gondolkodásról való lemondásként értékelte. Az igazság valahol a kettő között van. Mert sokan a gyermekkori álmaik megtestesülését látja ezekben a filmekben, gyermek módjára szomjúhozza a meséket. És alig várja, hogy Indy visszatérjen…