Néhány évelő növényt fiatalon teleltetni kell

Van olyan, már bokrosodó, fás szárú rozmaring, amit védeni kell a téli fagyoktól. Sok ilyen növény létezik még.

Teleltetni kell például az édes levelű sztéviát (stevia), a cirokféléket, a cipruskát, a citromfüvet, a kakukkfüvet, a zsályát, mentát, oreganót, levendulát, kerti rutát, snidlinget, a tárkonyt és még sorolhatnánk. Mindezek valójában évelők, de amíg egy-két évesnél nem idősebb a tövük, egynyárinak kell tekintenünk őket, mert még gyengék ahhoz, hogy a tartós mínuszokat átvészeljék. Sok esetben, például a rozmaring, amely nyáron bőségesen ellátott bennünket illatos, lágy lombjával (báránysültekhez, grillezett tengeri halak mellé), az első télen még kifagyhat. Amikor már fás a szára és a töve megerősödött, akkor elegendő, ha télen alásöpörjük a lombot (felkupacolva a földet is), hogy az melegen tartsa. Hasonlóképpen járjunk el a még nem állandósult mentával is.

Akár fodormenta vagy borsos menta, mind a kettő kiváló fűszernövény.

A kakukkfű és az oregánó (szurokfű) már kevésbé érzékeny, de a mínusz 10 fok alatti hőmérsékletet nem éli túl cserépben vagy a kerti ágyásban takarás nélkül. Ilyen ellenálló a közkedvelt kerti zsálya is, mely 3 éves korán túl már ugyancsak fás szárú, erős tövét a tartós mínusz 20 fok sem károsítja, de fiatal korában elpusztulhat, a téli takaró nem mindig védi meg. Vonatkozik ez a levendulára, a tárkonyra, a rutára, a szalmagyopárra és a metélőhagymára is.

Bár a lestyán is érzékeny, ugyanakkor télálló is lehet, mire eléri a 3-5 éves korát. Fiatal leveleit minél inkább tépjük, annál jobban nő és bokrosodik. Szinte mindenféle levesben nélkülözhetetlen, pláne a húslevesekben, de a rizses ételeket és a salátákat is nemes zamatokkal gazdagítja ez a növény.