Háború miatti félelmét? Eltérő reakciók
Semmiképpen ne kezeljük tabuként a témát, ne hallgassuk el aggodalmainkat
Nem csak a felnőtteket aggasztja a szomszédban zajló háború, a gyermekek is érzik a bizonytalanságot.
Hogyan hat ez lelkiállapotukra, és mit tehet a szülő?
Hal Melinda klinikai szakpszichológus,
az MCC-Mindset Pszichológia Iskola, Test és Lélek Műhely vezetője segít választ kapni kérdéseinkre.
Miként élik meg a helyzetet?
– Sok kisgyermeknek a háborús hírek hallatán ez jut eszébe: mi fog történni anyával és apával, most az én apukámat is elvihetik katonának? – mondja Hal Melinda, majd hozzáteszi, hogy a sebesülés és a halál gondolata már kisiskolás kortól foglalkoztatja a gyermekeket. Gyakran félhetnek a szülő elvesztésétől. Ha nem figyelünk oda ezekre a kérdésekre, a szorongásnak tartós lelki következményei lehetnek.
Beszélt arról is, hogy a tinédzserek eltérően reagálnak a helyzetre. Sokan a barátaikkal beszélik meg az eseményeket, hiszen ilyenkor a kortárs csoport véleménye a mérvadó. Ez teljesen normális folyamat. Vissza fognak majd térni a szülőkhöz, hogy biztonságot keressenek.
Vannak azonban olyan fiatalok is, akik inkább nem beszélnek a kérdésről. Ez egy alapvető elhárító, énvédő mechanizmus, ami egy ideig alkalmas lehet a szorongás csökkentésére.
Engedjük nézni a híreket?
Sokakban felmerül
Egy-egy családon belül a testvérek is másként reagálhatnak. Petrovits Ákos négygyermekes apuka például elmondta, hogy náluk a legkisebb és legidősebb testvért érintette meg leginkább a háború. Tizenkét éves lányában már az első hetekben megjelent a tettvágy, osztálytársai körében gyűjtést szervezett, biztatta őket, hogy vásároljanak együtt élelmiszert a menekülteknek. Hatéves kisfia azonban nem akarta hallgatni a háborús híreket. Volt, hogy az esti ima közben fakadt ki: „Én nem tehetek a háborúról, miért kell folyton erről beszélnünk?”
most az a kérdés is, hogy engedjék-e a gyerekeket a híreket nézni.
– Az egészen kicsi gyerekek esetében ne engedjük őket a híreket nézni. Azzal viszont számoljunk, hogy az óvodában is beszélgetnek ilyen kérdésekről. Ha már egyikük hallott erről, a csoportban mindenki hallani fog róla. Jobban járunk, ha mi mesélünk nekik a fontos történésekről, a saját nyelvezetükön. Ugyanakkor bizonyos kor felett már nincs értelme a tiltásnak, hiszen úgysem tudjuk korlátozni az online tartalmakat. Ilyenkor lehetetlen, hogy fellépjünk a negatív információk ellen – véli a pszichológus. Éppen ezért inkább azt javasolja, hogy ajánljuk fel sokszor a serdülőknek a beszélgetést. Tudassuk velük, akár napi szinten, hogy ha kérdésük van, állunk rendelkezésre.
Hogyan beszéljünk róla?
Hal Melinda különösen ajánlja, hogy kérdezzünk rá: milyen érzés van benned? Fontos a szülő-gyermek kapcsolatban és a szociális életben is, hogy próbáljuk megfogalmazni az érzéseinket. Ebből igazán jó párbeszédek születhetnek.
A beszélgetéseket nem lehet erőltetni, de ajánlott a rituálék kialakítása.
– Üljünk le minden este, akár csak tíz percre. Beszéljük meg az aktuális napi történéseket és érzéseket – javasolja a szakértő.
A tapasztalatok szerint sok gyermeknek már az is elég, ha a szülő türelmesen meghallgatja és nyíltan válaszol a kérdéseire. Vannak viszont olyanok is, akiknél konkrétan kezelni kell a szorongást, amiben különböző relaxációs technikák
Az Ukrajnából érkező hírek minden korosztályt lesújtanak. Az emberek hetek óta aggódnak, sok gyermek is szorong
segíthetnek. A szorongást az is növelheti, ha a gyermeknek olyan fogalmakkal próbáljuk elmagyarázni a helyzetet, amit nem ért, ezért a lehető legegyszerűbben fogalmazzunk.
Kimutathatjuk a félelmünket?
Azt, hogy a szülő is fél, nemcsak kimutatni kell, hanem kimondani.
A gyerekek minden rezgést éreznek, főként azt, ha baj van.
– Fejezzük ki az érzéseinket. Ne katasztrofizáljuk túl, de ne is tabusítsuk a történéseket. Mondjuk el: igen, én is tartok tőle, de itt vagyunk egymásnak és biztonságot nyújtunk! – zárta ajánlásait a szakember.