Amit a padlizsánról már elfelejtettünk

Hiszik vagy nem, a tojásgyümölcs vagy törökparadicsom a török idők óta ismert és kedvelt volt a magyarlakta vidékeken. Száz évig szinte már feledésbe merült, ám napjainkban újra divatba jött – erdélyi közvetítéssel. Ki ne ismerné a sült padlizsánból turmixolt szendvicskrémet, a kirántott padlizsánt, a rakott vagy grillezett tojásgyümölcsöt? Lecsóban, ajvárban, mártásokban, krémekben igen változatosan megtaláljuk. Ha sütjük vagy grillezzük, ne hámozzuk meg, hiszen a héja értékes tápanyagokat tartalmaz és amíg fényes, azt jelzi, hogy friss.

A törökparadicsomot májusban ültetik szabad földbe. Ott érdemes termeszteni, ahol 5 hónapig nem fenyeget a fagy, és ahol három hónapig 20 C fok feletti a középhőmérséklet. A padlizsán lila, fekete, tarka vagy hófehér változata egyformán fagyérzékeny, és nem jól tűri a hőingadozást sem. Virágzáskor rengeteg napfényt igényel, különben elhullajtja a virágait, különösen akkor, ha száraz körülötte a levegő. Öntözni 6-7 naponként kell, négyzetméterenként 20-30 liter vízzel. Talaja morzsalékos, komposzttal vagy érett istállótrágyával jól ellátott legyen. Szabad földön a palánták közötti tőtávolság legyen nagy, 50x25 cm. Szedésre alkalmas érett terméseket júliusban hoz, de a szüret kitart egészen az első novemberi fagyokig. Tíz négyzetméterről 25-60 kiló terméshozamra számíthatunk.

Padlizsánt önmaga után, illetve paprika, paradicsom és spenót után érdemes ültetni. Jó szomszédja a paprika, a bokorbab, a borsó, a paradicsom, a fokhagyma, a spenót és a kakukkfű, a tárkony, a menta, a petrezselyem és a büdöske. Rosszul társul a burgonyával, a kerti rutával és a sárgabarack fával. Számítsunk rá, hogy egyes hibridjeit támrendszer nélkül nem tudjuk majd megtermelni.