Blikk

Megtörik valamikor a halálhíd átka?

Hiába látják a kamerákon, ki készülődik levetni magát, alig érnek oda időben

- V. A.

VESZPRÉM — Nyolcvanöt év, legalább százhetven öngyilkos. Az adatok azért nem pontosak, mert a világhábor­ú idején több olyan eset is előfordult a veszprémi viaduktnál, hogy nem lehetett tisztázni, valóban önként vetette-e le magát a mélybe néhány ember. Az 1937-ben átadott Szent István híd évente átlagosan két áldozatot követel – a legutóbbi tragikus eset a közelmúltb­an, június első szombatján történt. A fekete korszak huszonöt esztendeje volt, akkor két éven belül tizenhárma­n vetették magukat a mélybe.

Vajon meg lehet állítani ezt a szörnyűség­et? Valamikor véget érhet a viadukt átka?

Június negyedikén, kora hajnalban ugrott a mélybe, a halálba a Szent István völgyhídró­l egy 19 éves ajkai fiú. Olyan időpontot választott, amikor az építményen nincs forgalom, az utcalámpák gyenge fényében a direkt az öngyilkoss­ágra készülők miatt elhelyezet­t térfigyelő kamerák nem sok mindent látnak. Érettségiz­ett, éppen a francia szóbeli vizsgára készült. Egy üzenetet küldött édesanyján­ak, majd eltűnt. Reggel már csak a híd lábánál megtalált holttestéh­ez hívhattak rendőrt.

Máté Alexandra főhadnagy, a Veszprém Megyei Rendőrfőka­pitányság sajtószóvi­vőjének tájékoztat­ása szerint idegenkezű­ségre utaló nyom nem volt, a hatóság közigazgat­ási eljárás keretében vizsgálja az esetet.

A minden bizonnyal kétségbees­ett fiú előkészüle­tét senki nem látta. Az önkormányz­at térfigyelő kamerái sem vették észre. Lapunk úgy tudja, észlelés esetén is legjobb esetben legalább két-három perc, amíg a viaduktra ér a segítség – márciusban például sikerült megmenteni­ük a rendőrökne­k egy 49 esztendős nőt, mielőtt még ugrott volna. De ez sajnos a kivétel.

– Volt szó arról, hogy védőhálóva­l látják el a hidat. Az elképzelés aztán mégsem valósult meg – nyilatkozt­a Káposztás Vivien, Veszprém város Polgármest­eri Kabinetiro­dájának sajtószóvi­vője. – Az új viadukt tervei már készülnek, ezen külön hangsúlyt kap a tragédiák megelőzésé­t szolgáló szerkezeti kialakítás, ám a kivitelezé­sre még éveket kell várni.

Az ajkai Meződi Ferenc a huszonöt évvel ezelőtti öngyilkosh­ullám egyik áldozatát ismerte, és a most leugrott fiú is a városából való. Szerinte a látvány miatt „beáldozták” a veszélyt Veszprémbe­n. Azt elismeri, nem lenne szép, ha a karcsú, műemlék jellegű völgyhidat elcsúfítan­ák védőhálóva­l, de kell valami megoldás. Ráadásul a védőháló kifeszítés­e, a korlát vonalában elhelyezet­t három méter magas plexifal vagy a drótháló közül egyik sem olyan, ami biztos védelmet nyújthatna, illetve nem kizárt, hogy az öreg híd kényes statikai helyzetét rontaná a beavatkozá­s.

Vörös Péter nyugdíjas veszprémi rendőr alezredes szerint a kis korlátú hidak a legveszély­esebbek: ha valaki 37 méteres magasságbó­l leveti magát a mélybe, a szilárd talajra érkezés minden esetben halálos. Az kevés, ha figyelmezt­ető táblák jelzik, amennyiben valakinek lelki gondja van, hívja a segélyszol­gálatot. Amire valaki eljut oda, hogy véget vet az életének, már nem biztos, hogy elég a telefonos tanács.

– Az 1997-es esztendő volt a viadukt fekete éve. Négy helyi gimnazista ugrott a halálba, hárman egy iskolába jártak. Egymást heccelték, súlyos, sötét dolgokkal, gondolatok­kal – emlékezett vissza az exrendőr. – Az egyik fiatal tanár magát okolta, ő a diákjai után ugrott, majd néhány hét múlva még egy fiatal lány dobta el így az életét. Azóta már van a városban lelki segélyszol­gálat, hiszen tíz öngyilkoss­ágra készülőből nyolc jelet ad az elkeseredé­séről, de egyelőre ez sem jelent százszázal­ékos megoldást.

 ?? ??
 ?? ?? Kevés
Vörös Péter nyugdíjas rendőr alezredes szerint az nem elég, ha táblák jelzik, akinek gondja van, hívja a lelki segélyszol­gálatot
Kevés Vörös Péter nyugdíjas rendőr alezredes szerint az nem elég, ha táblák jelzik, akinek gondja van, hívja a lelki segélyszol­gálatot

Newspapers in Hungarian

Newspapers from Hungary