Vérében van a kézilabda

 Idősebb Rosta Miklós nem látta fia bajnoki címet érő gólját – mert meccse volt...

SZEGED — Felejthetetlen hét végét tudhat maga mögött a Rosta család. A Pick-Szeged 23 éves kézilabdázója, Rosta Miklós a Telekom Veszprém elleni NB I-es finálé idegenbeli viszszavágóját (29-30) az utolsó másodpercben dobott góljával döntötte el – a 203 centis beálló Bánhidi Bence kiállítása után lépett elő, s vált a döntő hősévé. Mindeközben édesapja, a 130-szoros válogatott legenda, idősebb Rosta Miklós a Győr csapatát vezette edzőként az ifjúsági fiúbajnokság final fourjában, végül apa és fia is aranyéremnek örülhetett.

– Az elődöntő után a csapatbuszon a gyerekek mondták meg, hogy Miki góljával lett bajnok a Szeged, aztán persze éjjel visszanéztem a meccset – mesélte lapunknak a büszke édesapa. – Mindenki az utolsó gólra fog emlékezni, de az igazság az, hogy ez évek kemény munkájának, egy hosszú folyamatnak a csúcspontja volt.

A „kis Rosta” gyermekként édesapja akkori klubjánál, az ezredforduló környékén igazi sikercsapattá váló Dunaferrnél leshette el a sportág csínját-bínját a dunaújvárosi ászoktól.

– Miki szinte ott nőtt fel a sportcsarnokban. Ha a feleségem nem volt otthon, fogtam, vittem ki magammal, megboldogult gyúrónk, Takács Józsi vigyázott rá. Mikler Rolandékkal bohóckodott, Bodó Ricsi nyakába ugrált. Nagy Kornél, Zubai Attila, Császár Gábor, Szathmári Jani és még sorolhatnám a neveket, közöttünk nőtt fel – magyarázta a korábbi klasszis beálló.

Az ifjabb Rosta sem tagadja, mennyit köszönhet édesapjának.

– Egyértelmű volt, hogy szeretnék a nyomdokaiba lépni, és hasonló sikereket elérni, nagyon örülök, hogy ezen az úton haladok. Rengeteget tanultam és tanulok tőle a mai napig, mindig számíthatok a tanácsaira. Gyerekként elkísértem az edzésekre, mérkőzésekre, és nyilván nagyon sok minden ragadt rám – emlékezett vissza a Szeged válogatott kézise. – Az élet most úgy hozta, hogy ő is a bajnoki címért küzdött a csapatával, vasárnap én is kimentem a fináléra és szerencsére sikerült kiszurkolni a győzelmüket.

Rostáéktól a kétkezi munka sem áll távol: a családi szőlőültetvényen mindig akadtak feladatok, s odahaza, Győrben ezúttal is várnak rájuk teendők.

– Ha hazajönnek a testvérével, megyünk fel a családi házunk tetőterébe. A gipszkartonozás az ő feladatuk lesz, ha már van két darab kétméteres fiam, apa pedig beveri a szögeket – mondta nevetve az idősebb Rosta.