Miért került bele a 10 forintos csirkeszárnyvég az árstopba?
Alig néhány hentes árulja, és nagyrészt a magyarok is kerülik a filléres árut
BUDAPEST — Egyelőre nem tudni biztosan, meddig nyújt menedéket a vágtató infláció elől a kormány élelmiszerárstopja. A sertéscomb, csirkemell és far-hát mellett a listán találjuk a csirkeszárnyvéget is. De vajon mire jó a csupa csont, alig hús darabka, és minek árstop rá, amikor tíz forint kilója?! Már ha lehet kapni.
Eszes Gábor, a Széll Kálmán téri hentesüzlet húsmestere megmutatta a Blikknek, a csirkeszárny melyik részéről van szó, amit külön ők nem forgalmaznak.
– Kínai büfések vásárolják fel százkilós tételekben ott, ahol egész csirkét bontanak részeire. Alaplevelet főznek belőle és azt használják fel minden más étel készítéséhez. A magyarok inkább állateledelként használják, ha hozzájutnak – avatta be a Blikket a szakmai titkokba a budai hentes.
Csirkeszárnyvég utáni nyomozásunkat nem várt helyen koronázta siker. A leginkább turisták által látogatott Fővám téri vásárcsarnokban drága, exkluzív borok és különleges élelmiszerek között leltük fel a kormányrendelet által olcsósított, eddig méltatlanul mellőzött húsfélét. Mégpedig alighanem múlt századi áron: 10 forintért tudtunk vásárolni egy kilót a csontos, bőrös csirkerészből az egyik pultnál.
– Sokat visznek belőle kínai vásárlók – erősítette meg a neve elhallgatását kérő kereskedő. Hozzátette, kevés nyugdíjból gazdálkodó élelmes, idős hölgyek is szokták kérni, többnyire húslevesnek.
A piacról megpakolt cekkerrel távozó vásárlók többségét a kilónként 10 forintos ár sem villanyozta fel, nem reprezentatív körkérdésünk végeredménye, hogy legyen bármilyen válság, infláció, a budapesti nyugdíjasok nem nagyon kérnek a szárnyvégből, maradnak inkább a combnál és a mellfilénél akkor is, ha 100-200-szor annyiba kerül.
Várnai Ferencné volt az egyetlen közülük, aki látott fantáziát a csontdarabkában.
– Egy jó borsólevest szívesen főznék belőle, az alaplevet leszűrném, de aztán a főtt szárnyvégeket odaadnám a szomszéd macskájának – morfondírozott Ilonka néni.
A vásárcsarnoktól néhány méterre álló távol-keleti étterem főszakácsának, Man Chun Yunak viszont fülig szaladt a szája, amikor megmutattuk az aprópénzért szerzett kiló szárnyvéget. Ebben a keleti ételkülönlegességeket kínáló étteremben ilyet nem használnak, de a kínaiak otthon nagyon kedvelik.
– Csípős, fűszeres szószokkal készítjük el magunknak. Talán furcsának tűnhet, de sok más országban azt furcsállják, hogy a magyarok odavannak a kocsonyába belefőzött malacfarokért, malacfülért. Ebben különbözünk, abban viszont nem, hogy nagyon szeretünk enni – vonta le a tanulságot a főszakács.