Gyász, zene

…és akkor elhallgatott a gitár. Néhány pillanat múlva már nem verte tovább az ütemet a dob, a dallamos, feszes énekhang helyett pedig artikulálatlan kiáltás hallatszott. Aztán csönd lett, döbbent csönd. Az addig oly hangos tömeg kétségbeesve figyelte, ahogy közülük valakit épp próbálnak megmenteni. A színpadon álló Karthago zenekar tagjaival fordult egyet a világ. Arra gondolhattak, ez most csak egy rossz álom, amelyet egyszer már verejtékezve átélhettek.

Csakhogy ez a valóság volt.

A siófoki koncerten csaknem megismétlődött az 1981-es székesfehérvári tragédia. Ott és akkor holtan találtak egy fiút a buli végén. Akkor született a Requiem című szám, amely azóta a banda legnagyobb slágere.

Gyász és zene kart karba öltve hat a rajongókra. A zenészek mégis azon gondolkodnak immár, hogy soha többé nem játsszák el, nem akarják kísérteni a sorsot. A lélek húrjain pengetve bármi megtörténhet a színpad előtt.

Mert azt pontosan tudjuk, hogy a rock örök.

Csak néhány rocker hal bele ebbe az élet nevű valóságshow-ba.