Az emberiség legalja
Amióta a világon létezik törvény, jogrendszer és igazságszolgáltatás, a bűncselek- mények leg- mocskosabb, legalacsonyabb fajtájának tartják egy halott kifosztását. A hullarablás szó jogilag nem állja meg a helyét, hiszen pont azért alávaló ez a cselekmény, itt már nem kell erőszakot alkalmazni, nem kell óvatoskodni, lopakodni, egy halott nem tudja megvédeni az értékeit. Nincs ellenállás, nem sikoltozik segítségért.
Volt idő, amikor a hullarablók nem kaptak kíméletet. Háborús időkben nemegyszer csak ebben az egyben értettek egyet az egymással szemben álló felek, a halott katonák fosztogatóit nem ejtik foglyul. Kegyetlenül hangzik, de hát kegyetlen, cinikus, aljas maga a cselekedet is, ami kiváltja azt a dühöt, haragot, amit egy bajtárs érez a fronton a halott társát kirabló iránt. Az elesett ellenség tisztelete sem engedte meg a szabad rablásnak ezt a formáját, még a barbár törzsek esetében sem.
Békeidőben nem csupán vérforraló, megdöbbentő is egy hír egy halott kizsebeléséről. Aki ilyesmire képes, az nem ember. Aki ilyesmire képes, az egy érzéktelen, szívtelen, lelki toprongy. Aki nem érdemel kíméletet a bírói pulpitus előtt. Ahogyan ő sem kímélte egy másik ember halálának méltóságát, a halálban levő kiszolgáltatottságát.