ÖSSZEFOGOTT A FALU, PÉNZT GYŰJT AZ ORSZÁG Húsz perc alatt égett porig a házuk

Május 10-én délután húsz perc alatt vált a lángok martalékává szó szerint minden, amiért eddigi életükben dolgoztak. A tiszaszigeti Johan család hál’ istennek sértetlenül megúszta a katasztrófát, és most a semmiből építik újra az életüket.

Aznap a 14 éves fiammal Szegedre utaztam a gimnáziumi beiratkozó szülői értekezletre – meséli lapunknak Johan Zsuzsanna. – A helyi általános iskolában tanító férjem pedig épp szülői értekezletet tartott, ezért csak édesanyám volt otthon a házunkban. Ő egyébként somogyi, de pár napot épp itt töltött nálunk. Az utca felőli szobában olvasgatott, majd egyszer csak furcsa csillogást vett észre az üvegajtón, és ahogy felnézett, látta, hogy valami lángol az udvaron. Azonnal kirohant, addigra már több méterre felcsaptak a lángok, szegény, hiába próbálta slaggal gyorsan eloltani, de szerencsére a gázfőcsapot rögtön sikerült elzárnia. Kiengedte az 5 lovunkat is a szomszédos területre: azóta befogadta őket ideiglenesen egy közeli lovarda. Még jó, hogy a három kutyánk is rögtön kiszaladt anyukámmal együtt a házból. Egyelőre semmit nem tudni arról, mi okozta a tüzet, nem tudom, kiderül-e valaha is egyáltalán. 2012ben költöztünk ide Tiszaszigetre, a Fűzfa utca 13.-ba, milliókba került, mire teljesen átalakítottuk a régi, könnyűszerkezetes, hajópadlós házat, pár éve ablakokat is cseréltünk mindenhol. Nagyon sok munkát tettünk bele, most akartuk kívülről is felújítani. A fiunk 4 éves volt, amikor ide jöttünk, itt nőtt fel, így rengeteg közös, szép emléket láttak a ház falai. Borzasztó volt látni, ahogy szó szerint elfüstölt az életünk, a múltunk, elszenesedett minden, amiért eddig dolgoztunk! Még jó, hogy volt biztosításunk. Persze a tárgyakat újra lehet venni, de sajnos van, ami nem pótolható. Például a fényképezőgép, rajta sok-sok családi képpel, és a laptopom, az épp készülő tudományos munkáimmal. Nyelvész vagyok, egy kis török nyelvű nép bibliafordításait tanulmányozom.

– Vonzott a segítői hivatás, ezért jelenleg gyógypedagógusnak tanulok, és állatasszisztált foglalkozás vezető képesítést is szereztem. Golden retriver kutyánkkal, Masnival dolgozunk együtt, főleg fogyatékos gyerekek fejlesztésében. Az egyik lovamat is elkezdtük felkészíteni terápiás vizsgára, a tűzeset sajnos most lelassítja ezt a folyamatot. Családtag nálunk minden állat, szerencsére az ismerősök megfogták őket, amikor a tűz miatt elszaladtak. Az egész falu összefogott, hogy segítsenek rajtunk: szó szerint még füstölt a ház, amikor már elkezdték hozni nekünk az adományokat! Egy barátunk rögtön felajánlott nekünk egy szobát a házukban, ott húztuk meg magunkat az állatainkkal az első hetekben, majd egy önálló kis házat is kaptunk használatra, és berendezési tárgyakat is hoztak nekünk a helybéliek. A romokat az itteni Gazdakör tagjai takarították el gyönyörűen! El sem tudom képzelni, hogy a biztosítóval kapcsolatos, és a rengeteg más adminisztrációs teendő közepette hogyan bírtuk volna ezt mind megcsinálni. A romoknál dolgozott Ferenczi Ferenc polgármester is, a falubeli asszonyok pedig fonott kalácsot, pogácsát sütöttek és hűsítőt is hoztak. Jelesre

– Jó látni, hogy a mai rideg világban milyen példásan összefogtak az emberek a Johan család megsegítésére – mondja Ferenczi Ferenc polgármester.

– Egy idősebb falubeli emlékezete szerint eddig 3 ilyen nagy tűz volt a település történetében, ebből kettő halványan nekem is rémlik. Érdekes, hogy az a két eset ugyanazon a környéken volt, mint a mostani. Nemrég a falu túlsó végén is felcsaptak a lángok, de az oda sereglett 30-40 embernek sikerült megfékezni, mire a tűzoltók kiérkeztek. Támogató közösség a miénk.