Udvarlómat

többsége visszanyúl a gyökerekhez, vagyis az első szerelemhez, de Gábornál más volt a helyzet: ő soha nem tudta kiverni a fejéből a lányt.

hogy rossz a házassága, mondja Mariann, hiszen mindenféle ismerősök rendszeresen szállították a híreket. Meg sem lepődtem, amikor egyszer csak ott állt az ajtóban. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Nem tettünk sem egymásnak, sem a sorsnak szemrehányást, egysze

TUDTAM ÉN IS,

Gábor fiát úgy szeretem, mintha a sajátom lenne, és nagy a boldogság, mert ott van már egy gyönyörű unokánk. A lányunk hamarosan végez az egyetemen, ő is kirepül. De mi még mindig fiatalok vagyunk. Még Gábor se töltötte be az ötvenet, annyi minden vár ránk az életben! Volt egy kitérő, az igaz. De az is igaz, hogy a szerelem, nos, az legyőzhetetlen.

elmondják hát mindenkinek. rűen csak folytattuk. És onnantól annyira természetesen történt minden. Összeházasodtunk, a tulajdonképpeni lagzit anyukámék panellakásában tartottuk. Nagyon jól sikerült! Egy pillanat alatt teherbe estem, és megszületett a kislányunk. Egy ideig még a szüleimnél laktunk, ami nem volt baj, mert Gábor sokat utazott, dolgozott. Két családot kellett eltartania. Később egy szép kis lakást vettünk magunknak, ahol azóta is boldogan élünk.