Lakótársakat keres
A bukott tőzsdeügynöknek 25 éve elege lett a világból, és új életet kezdett
David még tud gondoskodni magáról, a sziget pedig bőséggel ellátja
Egy megszelídített dingó
RESTORATION ISLAND — „Segítség, egyedül vagyok!” Véget vetne a magányának a 78 éves „önkéntes számkivetett”, David Glasheen. Az ausztrál tőzsdeügynök története hollywoodi filmbe illő, hiszen miután elvesztette minden vagyonát és elvált a feleségétől, 1997-ben egy lakatlan szigetre költözött, és máig ott él összetákolt viskójában. A paradicsomi idill azonban véget ért, mert nemrégiben eltörte a csípőjét, így segítségre van szüksége. Éppen ezért lakótársakat keres, akik gondoskodnának róla.
Az élete eddig olyan volt, mint a Tom Hanks által a Számkivetett című filmben megformált főhősé. Ő 1987ben a „fekete kedd” nevű tőzsdei krachban vesztette el a vagyonát, a felsége ezt nehezen viselte, így 1991-ben felbontották a házasságot. David néhány év további munka után annyira csalódott a világban, hogy a természetben akart élni, magányosan. Talált is egy lakatlan szigetet, amelyen letelepedett. Alig néhány használati tárgyat és bútort vitt magával. Egy dingót (vadkutya) szelídített meg, Zeddie-t azonban halálra marta egy mérges kígyó. Ezután egy másik szegődött mellé, Polly, aki hűséges társa. A lelki magányt orvosolja az állat, azonban az egészségi problémákra nem tud gyógyírt.
– Csodálatos az életem itt a szigeten, azonban sajnos már nem vagyok tizennyolc éves. Szükségem van segítségre, mert nagyon nehezemre esik a mozgás, így az élelemszerzés is – mondta Glasheen egy őt meglátogató televíziós stábnak. – Közel van a szomszédos félsziget, de a mobiltelefon nem mindig működik, ezért feladtam egy hirdetést, hogy lakótársakat keresek. Egy középkorú, megfelelően képzett házaspárt alkalmaznék, akik szívesen itt élnének, és el is látnának. Ez tényleg a földi paradicsom, rengeteg élelem van, és nagy baj esetén nincs meszsze a legközelebbi város a tengerszoros túloldalán. Egyelőre még nem találtam senkit, de bízom benne, hogy lesz jelentkező és akkor véget ér a magányom. Itt akarom leélni azt az időt, ami még jut nekem, nem térek vissza a civilizációba.