Füvesember

Nem az ispánság, nem a bársonyszék, a képzeletbeli polgármesteri díszkard az, amitől egy település vezetője újságíró valóban azzá válik, amiről ez a cím szól. A polgárság mesterfokozatában illik olyan példát mutatni, illik úgy irányítani, élni, amire még azok a választók is elismerően bólintanak, akik annak idején a posztot betöltő vezető ellen szavaztak.

Nem könnyű persze a polgármester élete, ahogyan nem könnyű a péké vagy a körorvosé, de még a köztereket ápoló kertészé sem. Egy olyan település, ahol nincs friss kenyér, ahol nincs helyben orvos, ahol az utcákon, árokparton égig ér a fű, az a polgármesterről is kiállítja a maga bizonyítványát. Egy polgármesternek nem kell tudnia persze kiflit sodornia, tésztát keleszteni vagy éppen torokgyulladást gyógyítani, neki az a feladata, hogy gondoskodjon arról, a lakók semmiben ne szenvedjenek hiányt. Ám füvet nyírni mindenki tud, még egy polgármester is.

A „magad uram, ha szolgád nincs” magyar szólás alapján egy a valóban a településéért élő polgármester füvet nyír. Nem otthon, az utcán. Mert éppen nincs erre ember, s a költségvetést sem akarja csökkenteni azzal, hogy egy vállalkozást bízzon meg ezzel. Ő faluja, ő füve, ő nyírja. Követendő példa, nem csak a fűnyírás tekintetében.