Hamis a papa

Néhány évtizeddel korábban még a párt kereső emberek többsége sem hitt a társkere- újságíró sésben. Persze a boldog, internet nélküli békeidőkben is voltak házasságközvetítők, a magányosok klubja minden szombat este rendezett táncos estet. Az újságok apróhirdetései között százból két kis kocka jutott az ismerkedni vágyó, rendezett körülmények között élő özvegyasszonyoknak, vagy a jól szituált, önhibáján kívül elvált családcentrikus uraknak. A jelige mellett szinte mindig ott volt: kalandorok kíméljenek.

Az internetes társkeresés berobbanásával ez a kímélet már ismeretlen fogalom. A legtöbben jelzik, csak komoly kapcsolatra vágynak, plusz az adott illető megbízható, a korához képest fiatalos és így tovább. Ráadásul a világháló takarásában mindenki azt mond, amit csak akar. Ez a társkeresős szélhámosok aranybányája, tele hamis babákkal és hamis papákkal. Álruhába bújva, más fotójával, megható történetekkel, szerelmet hazudva, boldogságot színlelve, na meg pénzt, gazdagságot, mert a fórumokon ez alap. Akivel el lehet hitetni a szerelmet, azt már nagyon könnyű rávenni arra, hogy reménykedve a közös jövőben is, azt pénzzel, aranynyal is támogassa.

Itt igazolódik csak teljes erejében a tézis, hogy a szerelem vak. És nagyon drága.