Három jegygyűrűt hagyott el
A fekete keretes szemüveget Bajor Imre viselte a színpadon, a retikül pedig Lorán Lenke ajándéka volt
BUDAPEST — Kameráink előtt mutatta meg otthonát Balázs Andi! A Blikk új műsorával, a Függöny mögöttel ellátogathatnak kedvenc művészeik otthonába, megleshetik féltett kincseiket.
A Kasszás Erzsi szerepével berobbanó művésznő is számos emléket őriz. Ugyan otthona körül mindig hatalmas a nyüzsgés, hiszen négy kutyát tart, ám a lakásban csend és béke honol. Az étkezőben azonnal megragadja az ember tekintetét az a vitrin, amelyben azokat a tárgyakat őrzi Andrea, amelyek számára kincset jelentenek.
– A színházi életemmel kapcsolatosak és nagyon fontos, hogy lássam őket. Itt található meg Lorán Lenkének, Csala Zsuzsának, Karinthy Márton volt igazgatómnak azok a tárgyai, amelyeket tőlük kaptam ajándékba – mutatta sorjában az ereklyéit a Karinthy Színház művésznője. – A sétapálcát Törőcsik Mari ajándékozta Verebes Istvánnak, aki egy barátomnak adta, mert sántított, majd hozzám került, és ennek már tíz éve. Azóta volt már itt István, de nem vitte el. Bajor Imre egyik szemüvege is benne van, amit egy szerep miatt viselt. A halála után hoztam el.
Andi meghatottan mesélte, hogy Lorán Lenkétől a születésnapjára kapott egy gyöngyretikült, amelybe egyébként semmi nem fér, ezért tökéletes helye van a vitrinben, ahogy a Csala Zsuzsa adta ékszertartónak is. A színésznőnek fontosak a tárgyak, ráadásul állítja, el is érzékenyül, amikor rájuk néz, rengeteg emléket idéznek. Éppen ezért különös, hogy a párjától, Gábortól kapott eljegyzési gyűrűket viszont egytől egyig elhagyta az elmúlt két évtizedben.
– Az elsőt 19 éve kaptam, nagyon aranyos gyűrű volt,
színésznő vitrinben őrzi pályafutása
emlékeit és egyéb ereklyéket örültem neki, akkor voltunk egy éve szerelmi kapcsolatban – gondolkodott el Andrea. – Mindegyiket tudom, hogy hol veszítettem el, sőt azt gondolom, megvannak valahol itt a házban, vagy egy táska alján, vagy a pincében, vagy valahol... Amikor a harmadikat is elhagytam, Gábor már nagyon nevetett, hiszen ez vagyok én. Persze remélem, kapok még! Azt mondtuk, a következőt magamra tetováltatom, mert ugye a bőrömet csak nem hagyom el.