„Alig várom, hogyújra dolgozhassak”

▶ Második díszpolgári címét kapta a színművész, aki rendezőként tér vissza

SZOLNOK — Amióta egy évvel ezelőtt felállt a szolnoki Szigligeti Színház igazgatói székéből, keveset lehet hallani Balázs Péterről. A népszerű Kossuth-díjas színművész nyugdíjba vonult, a rivaldafénytől távol telnek a napjai. Csend veszi körül, sokan még arra is gondoltak, gyengélkedhet, hiszen akik az elmúlt hónapokban találkoztak vele, mintha a szokottnál soványabbnak látták volna a továbbra is igen jó kedélyű művészt.

– Köszönöm az érdeklődést, semmi gond, jól vagyok. Sőt a versenysúlyom is változatlan, húsz éve 89 kiló vagyok, ezért be is szoktam zsebelni a dicséretet – újságolta nevetve Balázs Péter, aki azt azért elárulta, már ő is érzi a kort, pláne egyik kedvenc időtöltése, az unokákkal való focizgatás után.

– Azért már én sem vagyok a régi, alanyi jogon jár már egy kis térdfájás. Jövő márciusban leszek nyolcvanéves, persze ha megérem, de inkább készülök a megünneplésére!

Arról is beszélt a művész, hogy egy korábbi születésnapján meglepte a Magyar Telev ízió eg y csomaggal, amely az összes fellelhető vele készült tévéfelvételt tartalmazta, ezt ma is nosztalgiával a szívében nézegeti.

– Régebben nem telt el hét, hogy ne kellett volna forgatnom valamelyik tévés produkcióban a színházi munka mellett. A sok szinkronról nem is beszélve – sóhajtott.

Ma már persze jóval kevesebbet játszik, inkább rendez. Most készül Veszprémbe, ahol az Illatszertár című színművet viszi színre.

– Alig várom már, hogy újra dolgozhassak, október elején kezdjük a munkát és november elején lesz a bemutató. Szeretek rendezni, ez az egyik kedvenc darabom, egy igazi szomorú vígjáték – árulta el Balázs Péter, aki természetesen Szolnokhoz sem lett hűtlen, 14 évig volt színigazgató, szívéhez nőtt a város. – A város sem lett hűtlen hozzám! Éppen most lettem díszpolgár, ami nagyon megtisztelő. Ez a második díszpolgári címem, korábban Kisújszálláson, ahol őseim éltek, tüntettek ki ezzel. Remélem, hamarosan a színházba is visszatérek, akár egy szereppel vagy rendezéssel, hiszen a csaknem másfél évtized ott töltött sikeres idő nem múlik el az ember lelkében, szívében. Büszke vagyok erre az időszakra, s most erre a kitüntetésre is.