50 éve sokkolta a világot a müncheni terror
▶ Hiába szereztek érmet a mieink, nem felejtik azt a szörnyű napot 1972-ben
Az ökölvívó Gedó György teázni ment – ennek köszönhe
ti az életét
MÜNCHEN — 1972. szeptember 5. a sporttörténelem legsötétebb dátuma: 11 izraeli sportember lett értelmetlen és kegyetlen erőszak áldozata a müncheni olimpián. Azon a tragikus napon a nemzetközi terrorizmus begyógyíthatatlan, örökké fájdalmas sebet ejtett a sportvilág éppen a békét ünneplő lelkében.
Ötven éve a Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorcsoport nyolc tagja betört a müncheni olimpiai faluba: két izraelit azonnal megöltek, kilencet pedig a szállásukon túszul ejtettek.
A világ egyenes adásban lélegzet-viszszafojtva követte az éjfélre katasztrófával zárult eseményeket. Az elhibázott túszmentő akcióban mind a kilenc izraeli életét vesztette.
A játékok folytatódtak. Másnap hangzott el Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke beszédében a történelmi jelentőségű mondat: „A küzdelmeknek folytatódniuk kell!”
A helyszínen lévő magyarokat is sokkolta a tragédia, képtelenség volt így a sportra koncentrálni, még most, ötven év múltán is erről beszéltek.
– Félelmetes, rossz emlék. Közel laktunk a tragédia helyszínéhez, az erkélyünkről kinézve láttuk, ahogy a biztonságiak mozgolódnak, de egy ideig mi sem tudtuk, mi zajlik. Aztán kiderült, hogy elvesztettük sportoló barátainkat. Mindenkin a félelem lett úrrá – emlékezett vissza a 79 esztendős Dunai Antal, aki a mexikóvárosi olimpiai győzelem után négy évvel ezüstérmet nyert a fociválogatottal Münchenben.
A kivégzett izraeli áldozatok között volt a temesvári születésű Andre Spitzer is, akivel a tőröző Kamuti Jenő együtt vacsorázott.
– Sajnos a szörny űségek miatt a müncheni élményeim
Gyász
Az olimpiai zászlót félárbócra eresztették, de végül a folytatás mellett döntöttek Münchenben az olimpián
inkább szomorúak. Remek ezüstérmet szereztem, de a terrortámadás iszonyata miatt sosem lehet felhőtlenül örömteli emlék. Hogy is lehetne azt elfelejteni...
Az egyik izraeli áldozattal, az erdélyi származású vívóedzővel, aki szintén meghalt azon a borzalmas napon, korábban együtt vacsoráztam
– mondta lesújtva a Blikknek a 84 éves Kamuti.
Ám még a győzelmek sem tudták feledtetni a szörnyű kegyetlenséget.
– Fájó emlék az a nap, nem lett volna szabad megtörténnie. A sport nem szólhat a terrorról – kezdte visszaemlékezését Gedó György, aki az ökölvívótorna papírsúlyú mezőnyében aranyat nyert.
A bokszlegenda tagja volt az idén nyáron emléktúra keretében Münchenbe utazó magyar ötkarikás csapatnak, a terrortámadás emlékművét is megkoszorúzták. Gedó
a szerencsének köszönheti, hogy életben maradt, egyik edzőjével vendégségbe hívták őket a közelükben lakó izraeliek, de ő még egy teát meg akart inni, mielőtt elindultak volna. Mire végzett az itallal, hallani lehetett a szirénákat...
A tragédia után is ringbe szállt, és az aranyat Brundage akasztotta a nyakába. Azóta sem felejti a történteket, ezért is ment el koszorúzni.
– Kötelességünk volt, hogy megemlékezzünk a nagyszerű sportolókról, akiknek elvesztése máig szörnyű emlék. Az én döntőm a történtek után volt,
Emlékhely
Kamuti Jenő is megkoszorúzta a müncheni áldozatok emlékhelyét
Nem értette
Dunai Antal először nem is értette, mi történik – közel laktak a futballisták a tragédia helyszínéhez
én annak a napnak a borzalmas élményével a szívemben lettem olimpiai bajnok, és álltam a dobogó tetejére – mondta a 73 éves Gedó.
A palesztin terroristák a müncheni olimpiai faluban végeztek a sportolókkal és a sportveze
tőkkel