Így állhatott össze ekkora értékű számla

► Olvasónk az első elszámolásnál kétségbeejtő összeggel szembesült

6146 megajoule-nak megfelelő mennyiséget kvázi „rendes” áron 1585 megajoule-nyi gázt pedig emelt áron „adtak”.

Vagyis némi nagyvonalúsággal kimondhatjuk, hogy négyszer annyi mennyiséget kapott az átalányban fizetendő mennyiségből normál áron, mint amennyit emelt áron. Fogalmazhatunk úgy is, hogy 4 egység gázt „rezsicsökkentett”, 1 egységet pedig „emelt” áron számláztak olvasónknak.

Ha különösebb fűtőérték-számolások nélkül ezt lefordítjuk a köbméterek „nyelvére”, nagyjából az jön ki, hogy az éves fogyasztásból egy hónapra eső, egyenletesen leosztott átalányból körülbelül 176,8 köbméterért rezsicsökkentett, 44,2 köbméterért emelt árat fizetett. (Itt ugye 2 naptári hónap bizonyos napjai is beleesnek a számlázási időszakba, július utolsó napjai és augusztus első három hete, ezért nem lehet egyszerű módon számon kérni, hogy a 221 köbméterből miért nem 144 köbmétert számoltak rezsicsökkentett áron.)

Ha csak elnagyolva is – a különböző fűtőértékekből adódó különbségeket, szorzókat elengedve – számoljuk:

– 176,8 köbméter a 101 forintos, „rezsicsökkentett” áron, az 17 857 forint,

– 44,2 köbméter az emelt, 747 forintos áron, az 33 017 forint.

Az összesen 50 847 forint. A számlán a gáz ára a számla végösszegéből 52 997 forint bruttó, vagyis ebből a szempontból helyesnek mondható. (Mivel a számítás egyszerűsítése kedvéért kihagytuk az I-es és II-es árkategória különbségéből és a fűtőértékek átszámításából adódó különbséget, illetve a légnyomáskülönbségből adódó korrekciós tényező hatását, továbbá azt is, hogy a szolgáltató tulajdonképpen önhatalmúan, egy sima arányítással mondja meg, hogy a fogyasztásból menynyi esik a számlázási időszak júliusi és mennyi az augusztusi napjaira.)

A bonyolult számítások mellé „jó” hír: ha valaki spórol a gázzal, vagy kiváltja azt másféle fűtésre, és végül átlagon belül marad, elvileg visszakapja az éves elszámoláskor, amit addig többletként befizetett.