Farkasházy bele akart harapni Árkus József bokájába
▶ Aki a nyolcvanas években tévét nézett, az mosolyogva emlékszik vissza rá
BUDAPEST — Egyszerre volt intellektuális és humoros. Finom stílusával is „odapörkölt” a lassan épülgető szocializmusnak. Rajongásig szerették a kollégái, és a nézők is. Harminc esztendeje hunyt el Árkus József, akinek a neve újságíróként, humoristaként összeforrt a Ludas Matyi című lappal és a Parabola című népszerű televíziós műsorral. Mindössze 62 esztendőt kapott a sorstól.
És egyszer csak megjelentek félmeztelen hölgyek a képernyőn. Nézett is nagyokat megannyi honfitársunk otthon a karosszékben ülve, mondván: ebben legalább kezdjük utolérni a nyugatot. Mindez Árkus Józsefnek volt köszönhető, aki dacolva a korszellemmel, az elvtársak álszemérmességé
Gálvölgyi János barátjának tudhatta a tévést, sokat dolgoztak
együtt a Parabolában
Népszerű
Árkus finom humorát az egész ország szerette
vel, egyre több női bájat mutatott be műsoraiban, a Parabolában és különösen a szilveszteri Szuperbolában.
A sörgyári munkás apától és textilgyárban dolgozó anyától született Árkus sajátos előélettel rendelkezett: dolgozott édességboltban, kocsikísérőként, hogy aztán megtalálja igazi hivatását, az újságírást. Tehetségére jellemző, hogy a Népszabadság munkatársa lehetett, majd 1976tól Tabi László örökségeként a legendás Ludas Matyi című élclapot vezette. De a közönség nemcsak emiatt tisztelte és kedvelte: az általa vezetett Parabola az egyik legnépszerűbb tévéműsor volt a nyolcvanas években.
– Sokoldalú, különleges tehetségű volt Árkus Józsi, akit a barátomnak vallhatok – emlékezett vissza Farkasházy Tivadar. – Rengeteg sztorit tudnék mesélni róla. Kétszer kerültem vele, úgymond, szakmai vitába. Először, amikor zsűritag volt egy humorfesztiválon, és láttam rajta, hogy ki akarja ejteni a középdöntőben szereplő, s általam tehetségesnek vélt Maksa Zoltánt. Már épp döntéshez készülődtek, amikor odamásztam a széke mögé, hogy ne lásson senki, és a fülébe súgtam: ha kirúgod Maksát, beleharapok a bokádba… Másodszor pedig amikor elindítottuk a Hócipőt, ő a konkurenciát látva bennünk nem engedte hozzánk a legjobb rajzolóit. Így tulajdonképpen neki köszönhetjük, hogy a Hócipő telis-tele van látványos fotókkal.
Árkus József talán legjobb barátja a már elhunyt komédiás, Sas József volt. Ő a lapunkban emlékezett rá:
– Nagyon szerettem Árkus Józsit a sajátos humora, egyéni látásmódja miatt. Nem hasonlított a stílusa az addig ott konferáló elődeihez, ő egészen más, világos gondolkodású, tiszta ember volt.
Gálvölgyi János is barátjaként tekintett Árkusra.
– Több ször dolgoz t u n k együtt, például a Szuperbolában. Rendkívül szellemes, intelligens, mély érzésű ember volt. Akik ismerték, azok tisztelték és szerették. Éva, a felesége, ez a rendkívül csinos asszony, aki azóta már nincs közöttünk, tökéletes hátteret
Farkasházy Tivadar kétszer keveredett vitába a
kollégájával biztosított számára. Nem volt gyerekük, de Sanyit, a spánielt éppen úgy nevelték és szerették, mintha a fiuk lett volna. Soha nem felejtem el, amikor Sanyit egyszer elvitték kutyaszépségversenyre, és az egyik zsűritag valami olyasmit mondott: ez a kutya hogy néz ki? Árkus rögtön visszavágott: Jobban, mint maga!, majd felnyalábolta a kutyáját, és hazament – nosztalgiázott Gálvölgyi János.
Hatvanesztendős lehetett Árkus, amikor Tahiból, a víkendházából Pest felé autózva nem érzékelte az út egyik vagy másik oldalát sem. Orvoshoz ment, s ott megállapították, hogy agydaganata van. Kemoterápiás kezelést kapott, kihullott a haja, de Sas rábeszélte, hogy parókával dolgozzon tovább. Egy évig így állt közönség elé. Folyamatosan romlott a tájékozódási képessége, és a felesége vitte autóval előadásokra. A szervezete 1992. szeptember 28-án adta fel a harcot, egy hónappal 62. születésnapja előtt.