Az életben maradásért”
„Ez az én csatám ▶ Legközelebb márciusban kell orvosi kontrollra mennie a legendás színésznek
BALATONALMÁDI — A karácsony illata és léleksimogatása. No meg mindenekelőtt a szerető társ ölelése és közelsége. Ezekből meríthet erőt a gyógyulás útján Szombaty Gyula. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész Balatonalmádi téli csendjében kiálthatná világgá: az élet szép, még így, kiszolgáltatva, megannyi testi-lelki fájdalmon túljutva is. S a karácsony valóban erőt adhat…
Soha nem volt pénzben mérhető a szeretet. Ez a közhellyé koptatott mondat karácsonykor különös jelentéssel bír. Mert például mennyire lehet örülni egy pár zokninak is! S ebben az esetben szó sincs gúnyolódásról. Mert ez a pár zokni talán most többet ér, többet érhet a gyógyulás útján, mint egy százezrekben mért olasz divatcsizma. A rákot és a sztrókot is legyőző, egy szívműtéten is átesett Szombathy Gyula is elérzékenyülve beszélt erről.
– Csendes volt a karácsony. Meghitten csendes – mondta a ma is hihetetlenül népszerű művész. – A feleségemmel ketten voltunk, mert a gyerekeink messze élnek tőlünk, messze a Balatontól, és azt beszéltük meg, hogy ők most külön ünnepelnek. Büszke vagyok rájuk, akárcsak a három fiúunokámra. A két nagyobbik 24, a legkisebb 21 esztendős. S a két nagy közül az egyik pszichológusnak tanul, és az ünnepekkor ügyeletet vállalt az egyik nagy pesti kórházban, és én kalapot emelek előtte. A drága feleségem mindent megtett, hogy a karácsony hangulata a körülményekhez képest tökéletes legyen körülöttünk. Kaptam tőle például egy olyan karácsonyi mintákkal díszített zoknit, amelynek tapadókorongos az alja, s én ebben már jóval biztonságosabban végezhetem a gyakorlatokat, a gyógytornász hölgyek irányításával. Ez az én harcom a túlélésért, ez az én csatám az életben maradásért. S lám, ebben akár még egy pár különleges fuszekli is segíthet.
Szombathy Gyula hihetetlenül
Meglepetés
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Szombathy Gyula tovább küzd a teljes
felépüléséért
Feleségével, Erzsébettel kettesben meghitten töltötték az ünnepeket
erős. Nemcsak fizikálisan – ez mindig is jellemző volt rá, bármilyen szerepet alakított –, sokkal inkább lelkileg. Legyőzni a rákot, sikeresen túljutni a súlyos szívműtéten, felépülni a sztrókból – embert próbáló feladat. Ötvenöt esztendőt volt folyamatos rivaldafényben, ötvenöt esztendőn át szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy aztán az idő múlása és a test önvédelmi harca leparancsolja őt az élet színpadáról. Balatonalmádi csendje és nyugalma tökéletes háttér a derűs öregkorhoz.
– Karácsonyeste kapcsolgattuk a tévét a feleségemmel, bár túl sok néznivaló nem volt benne, de ez sem zavart bennünket. Inkább zenét hallgattunk: Chopint, majd a tekerős, muzeális értékű gramofonomon kellemes szvingmuzsikát. Gyűjtöm a lemezeket, a bakeliteket – az ünnepek előtt is kaptam az egyik barátunktól gyönyörű muzsikákat. Szilveszterkor aztán pezsgővel koccintottunk, átöleltem a feleségemet, s arra gondoltam: milyen jó, hogy az új esztendőben is együtt lehetünk. Márciusban megyek újra kontrollvizsgálatra. Addig szedem a gyógyszereimet, járok gyógytornára, és összeszorított fogakkal mantrázom a testemnek, hogy legyél olyan erős és olyan fürge, mint régen, és vigyél el mindenhová – fejezte be Szombathy Gyula, aki január 3-án ünnepelte a 78. születésnapját.
Isten éltesse, drága művész úr!