Hosszú a tél, madaraink ne éhezzenek!
Cinegék, őszapók, ökörszemek, vörösbegyek, tengelicék, rigók, pintyek és a verebek – mind téli eleségre várnak. Kiskertben, házunk táján, a parkokban kihelyezett madáretetőkben mindig legyen madáreleség. Mert ha már úgy döntöttünk, hogy etetjük őket, akkor legyünk következetesek.
Persze nem olcsó mulatság a kert néhány szegletébe kihelyezett madáretető feltöltése. De mivel pótoljuk a fogyó készleteket? Szotyi mindig legyen készenlétben, akár fekete héjú, akár tarka, nagy szemű. Kevés kivétellel, a napraforgót minden télen áttelelő madár kedveli, legfőképp a cinegefélék. Vegyes magvak esetén, a szabadon élő énekesmadarak számára nélkülözhetetlen a köles, a cirok, a len, a búza és a hazai dió, valamint a mogyoró. Kukoricadarát keverhetünk a táplálék közé. Bogyós gyümölcsöket is kirakhatunk, almát, körtét, szőlőt, csipkebogyót, illetve kökényt.
Mindezek legyenek szigorúan sózatlan és pörköletlen, és nem teljesen összeaszalódott gyümölcsök. Nagyon fontosak az állati (sótlan) zsiradékok. Legfőképpen a marhafaggyú, a tepertő, a háj és a csontvelő. Fagygyúból készül például a madárkalácsnak is nevezett cinkegolyó, amelybe nyers napraforgót és/vagy más olajos magvakat kevernek, majd ritkán szőtt hálóba téve, kiaggathatóvá teszik számunkra a gyártók. Magunk is készíthetünk ilyen madárkalácsot, kókuszdió héjába ágyazva. Felébe vágott dió héjába is betölthetők a faggyúba kevert magok, de rudakat is formázhatunk ezekből, és méhviasz gyertyába ágyazva kiaggathatjuk az alvó gyümölcsfákra. Ötletes és hasznos a gránátalma héjába töltött cinkegolyómassza. Van, aki a már használaton kívüli mézeskalácsformát, vagy a linzert formázó bádogot tölti meg faggyús magvak keverékével.