„Hihetetlen élni akarás van benne”
► A tizennégy éves kislány hősként küzd a gyógyíthatatlan betegség ellen
Az agydaganat egyik legagresszívabb fajtájával küzdő, tizennégy esztendős Melissza szülei tudják, érzik, az emberekből nem hunyt még ki a szeretet. Miután megjelent a Blikk cikke a nyolcadikos lány szenvedéseiről, küzdelméről, rengetegen jelezték, segítenének a családnak. Több százezer forint jutott el hozzájuk az olvasóinknak hála.
– Megindító, hogy mennyien átérezték, milyen szörnyűségeken megyünk keresztül, és megpróbálnak segíteni nekünk. Például a Blikkben megjelent, rólunk szóló írást követően is sok felajánlás érkezett. Ebből is látszik, ha baj van, az emberek öszszefognak – mondta lapunknak meghatódottan Melissza édesanyja, Szilvia.
A szaknyelven glioblastoma multiforme-mal diagnosztizált kislány betegsége az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint gyógyíthatatlan. Bár sugárkezelés és kemoterápia is alkalmazható a kór megfékezésére, de – szörnyű ezt leírni – csak időt lehet vele nyerni. A doktorok is azt mondták, alig egy éve lehet hátra. Ám láss csodát, ha már a szeretet ereje szóba került: Melissza értékei javultak, sokkal jobban van, mint akár néhány hónappal ezelőtt.
– Hihetetlen élni akarás van benne. Szerintem azért is lett ennyivel jobban, ő egy kis csoda – magyarázta elcsukló hangon Szilvia.
A daganat miatt elvesztette a térlátását, beszédzavarai lettek, kerekesszékbe kényszerült és még írni sem tudott többé a jobb kezével, ezért meg kellett tanulnia a ballal. Most azonban, a kezeléseknek, az ima erejének és az édesanyja áldozatos ápolásának eredményeként jobban érzi magát. A vérképe jobb lett, a daganat a felére csökkent, kilométereket képes sétálni.
Nyolcadik osztályba jár, de „otthoni tanulóként”. A középiskolai jelentkezésről lemaradt, mert folyamatosan kórházban volt, így egy évet ki kell hagynia. A család nem adja fel a reményt, a jövőt tervezik.
– Mindig elmondom neki, „kicsim, ha kell, ismét felviszlek Budapestre, akár harmincszor is”. Erre azt szokta mondani, hogy én vagyok a „hajtólova” – jelent meg egy mosoly is Szilvia arcán.
Melissza testvérei egyelőre jól viselik a lány betegségét és a megváltozott körülményeket, de ez a szülőkről sajnos nem mondható el. A kapcsolatuk megromlott, plusz a család fájdalmát mélyíti a nagypapa hirtelen elvesztése is.
– Édesapám azt mondta februárban, hogy „lányom, annyira cserélnék az unokámmal, inkább meghalnék én helyette”. Másnap holtan találtak az apámra, a háza előtt – küszködött a könnyeivel az édesanya.
Az elmúlt hónapokban a környező településeken gyűjtéseket szerveztek a famíliának, ugyanis egy félkész házban laknak és Szilviának teljesen, férjének pedig részben ott kellett hagynia a munkát, hogy a gyermekükkel foglalkozhassanak. Nagyon hálásak a sok segítségért.
– A költségeink folyamatosan nőnek, Melisszának például különleges étrendre van szüksége. Ám nem adjuk fel a harcot – mondta az asszony.