Megmentette a Valami Amerika a Bon-Bont
► Az országos siker után jött a hanyatlás, nem játszották a rádiók a dalait
A csúcsot, de a lejtőt is megjárta az elmúlt huszonkilenc évben a BonBon együttes. Szolnoki Péter és Török Tamás 1995-ben alapították meg a bandát, amely rövid idő alatt országosan ismertté vált, és a kilencvenes és kétezres évek legnépszerűbb magyar slágereivel írták be magukat a poptörténelembe. Azonban voltak idők, amikor nem játszották a rádiók a dalaikat, ha nincs a Valami Amerika sikere, ki tudja, ma hol lennének...
Az együttes tagjai a Blikk TV Ilyenek voltunk című műsorának vendégei voltak, a jelenlegi terveik mellett pedig a nosztalgiázásra is bőven jutott idő. Arról is beszéltek, hogy bár kívülről úgy tűnhetett, nem érték őket nehézségek, ez korántsem volt így.
– Hozzászoktunk a hullámvasúthoz, a siker utáni sikertelenséghez. Nekünk most már jöhet bármi – emlékezett Szolnoki Péter arra az időszakra, amikor érthetetlen okokból kifolyólag mellőzni kezdték őket a rádiók.
– 2000-ben volt kétszázhatvanegy fellépésünk, majd 2001-ben azt vettük észre, hogy már nem játsszák a rádiók az új dalainkat. Kérdeztük a rádiós szerkesztőket, hogy ez mi? Azt mondták, nem ment át a tesztelésen. De eddig átment, most meg nem? Mi történt fél év alatt? Nem értettük, morgolódtunk, elkezdtük magunkban is keresni a hibát, aztán rájöttünk, hogy úgy csináljuk, ahogy nekünk jó – mondta el a műsorban Szolnoki Péter.
A fiúknak ez a hozzáállás végül meghozta a sikert: hamarosan megkereste őket Herendi Gábor, hogy egy hamarosan megjelenő filmjéhez ők énekeljék fel a betétdalt. Ez volt a Valami Amerika, a kétezres évek legnagyobb sikerű magyar filmje, ami végül a BonBon együttest is visszarepítetBár te a csúcsra, sőt, addig soha nem látott magasságokba értek el általa.
– A Valami Amerika által megint felkerültünk, akkor rájöttünk, hogy ez a szakma ilyen – emlékezett az énekes a karrierjük felszálló ágára. Ám míg a Valami Amerika nem jött, a nehéz időszakban alaposan rájuk járt a rúd, Szolnoki életében csőstül jött a baj. – Nekem a sikertelen időszakban még két autómat is ellopták. Anyagilag teljesen padlóra kerültem. Gondoltam, talán egy szponzort sikerül találni, de az sem sikerült. Elfogadtam, hozzászoktunk ehhez az érzéshez. embert próbáló időszakként emlékeznek a mellőzöttség hónapjaira, Szolnokinak mégsem kellett napi kenyérgondokkal küzdeni, mert szerencséjére több lábon állt.
– Hála az égnek, volt állandó állásom, a rendőrzenekarban voltam fuvolista meg énekes, meg zenebohóc. Nem jártunk a cipőnk mellett, de azt a fajta életszínvonalat megtartani, amit előtte, nem lehetett. Akkoriban építkeztem is, az egy reccsenés volt.